Budapest-Széphalmi Jézus Szíve Plébánia

Aktuális

Hirdetmények

Plébánia

Elérhetőségek
Hittanórák
A templom
Képviselőtestület
Lelkipásztoraink

Közösség

Képtár

Hittantábor

Rózsafüzér-társulat
Szépkorúak klubja
Karitászcsoport
Zenekar

Szállást keres...

Események

Linkek





Templomunkról, közösségünkről

Írták: Lipcseyné Bánfalvi Júlia és Vér Pál

Az 1950 óta Budapesthez tartozó mai Széphalom a 20. század elején az akkor alig 2 ezer lakosú Pesthidegkút község szinte teljesen lakatlan határterülete volt, a Steinbach család tulajdonában. Csak miután kiépült a hűvösvölgyi villamosvasút, és a közben eladott Steinbach-birtokot házhelyekké szétparcellázták, akkor, az 1910-es években jelentek meg itt az első telepesek, eleinte többnyire kisiparosok, postások, és a fővárosi közlekedési vállalat, a BSZKRT, köznyelvi nevén a „BESZKÁRT” alkalmazottai: villamosvezetők, kalauzok, ellenőrök.

A lassan kialakuló római katolikus közösség tagjai saját misézőhely hiányában a környékbeli templomokba jártak, gyalogosan. Ebben akkor történt változás, amikor gróf Klebelsberg Kunó vallás-és közoktatásügyi miniszter kezdeményezésére Széphalom-telepen is létesült egy iskola. Ennek egyik üresen álló tantermében mondott vasárnaponként Reichardt András pesthidegkúti plébános egy misét a helybeliek kérésére. Egy idő múlva azonban az iskolának szüksége lett a tanteremre, és akkor az egyik mélyen hívő házaspár sietett a közösség segítségére.
Faragóék egykori háza
A ferences harmadrendhez tartozó Faragó Pál BESZKÁRT- főellenőr és felesége ajánlották fel 1914-ben épült házuk egy részét kápolna céljára, de egyelőre megtartva azt saját tulajdonukban. A széphalmiak 1933-ban megfelelően átalakították és szegényesen be is rendezték a helyiséget, részben a pasaréti ferencesek segítségével. Az udvaron felállított harangláb Bónert (eredetileg Bonhert) Valérián házfőnök ajándéka volt (a ma is meglevő harangok később kerültek oda: az 55 kilós 1934-ben, a 101,5 kilós 1936-ban, mindkettőt Szlezák László, Magyarország aranykoszorús harangöntő mestere készítette, kilogrammonként 4 pengőért). Az oltárt Horváth László harmadrendi ferences készítette, és Gazdik Bertalan postai főellenőr vásárolta meg. A Vörösmarty utca 8. szám alatti „lakáskápolnát” 1933. szeptember 17-én szentelte fel Hász István tábori püspök Shvoy Lajos megyéspüspök jelenlétében. A használatba kapott épületrészért a közösség kárpótlásul egy szobát és egy kamrát építtetett Faragóéknak. Mivel így már volt állandó misézőhelyük, feliratban kértek a püspökségtől állandó lelkészt, bár az egyházközség akkor természetesen csak a hidegkúti plébánia filiája volt (még maga az 1899-ben elkészült máriaremetei templom is, sőt azt 1928-ig oldallagosan a hidegkúti plébános látta el). A megyéspüspök úr olyan formában teljesítette a kérést, hogy utasította a pesthidegkúti állami iskola hitoktató lelkészét, mondjon naponta szentmisét Széphalmon és lehetőleg lakjon is ott. Ettől kezdve néhány éven keresztül sűrűn váltották egymást a hitoktató lelkészek: Erdődi Lajos, Farkas Károly, Pödör László – akkor még csak néhány hónapra, ideiglenesen - , és Varga Gábor.

Orbán György ercsi káplán volt az első, aki hosszabb időre telepedett itt le: 1939. szeptember 1-jétől 1947. július 1-jéig. Akkor még nem voltak önálló lelkészlakások, a hitoktató lelkészek magánházaknál laktak.
Orbán György
Orbán György lakása a Vörösmarty utca 50. szám alatt egy kétszobás házban volt. A széphalmin kívül az ófalui és a máriaremetei hitoktatást is ő végezte. Az ő idejében, 1946. január 1-jétől lett önálló lelkészség a széphalmi filia, az 1107/1945.E.H.számú leirat értelmében leválva a pesthidegkúti plébániáról. Így egyúttal Orbán György lett az első széphalmi lelkészségvezető. Az új lelkészség hívőközösségének 983 tagja volt. Megalakult az első önálló, a hidegkútitól már független széphalmi képviselő-testület is Mészáros Károly iskolaigazgató elnökletével. (Ezt megelőzően, még a Hidegkút-Ófaluhoz tartozás idejéből két széphalmi testületi elnökről tudunk levéltári iratok alapján: Horváth Jánosról, majd Baumann Béláról. Mészáros Károly őt váltotta fel az elnöki tisztségben, Baumann Bélát pedig egy ennél szélesebb körű feladat elvégzésére kérték fel: az Actio Catholica espereskerületi tanácsába delegálták.)
Orbán Györgyre így emlékeznek vissza, akik ismerték: „1944-45-ben ő tartotta a lelket az emberekben, mindig azon az ajtón kopogtatott be, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Kész csodaként emlegették, hogy az orosz megszállás idején első pénteken szinte minden családhoz elment, gyóntatott, áldoztatott. A számára rendezett búcsúztató ünnepségen a Kossuth Lajos utcai iskola udvara zsúfolásig megtelt, nagyon sok őt méltató beszéd hangzott el a jegyző, a képviselő-testület, papok, civilek, gyerekek részéről. Az akkori református lelkész, Hegyaljai György elismerően szólt ’Gyurka bácsi’ háború alatt és után kifejtett erőfeszítéseiről. Elmondta, hogy ő a töredékét se tudta megtenni annak.” Orbán György utóda a korábban itt már rövid ideig működő Pödör László lett – és ő az, akivel az addigi kitérők után megkezdődik a valódi templomtörténet.

A jelenlegi templom 1948 és 1951 között épült első változatának (amely 2002-ben, Székely János atya idejében kapta meg mai végleges formáját) hosszan tartó tervezési előzményei voltak. A Székesfehérvári Püspöki Levéltár iratanyagában talált adatok szerint a maitól teljesen eltérő, díszes külsejű templomot szerettek volna építeni a széphalmiak. A templomépítés, vagy ahogy akkor mondták, a kápolnaépítés szándéka már a 30-as évek elején annyira határozott volt, hogy a széphalmi egyházközségben 1932-ben Kápolnaépítő (későbbi nevén Templomépítő) Bizottság is alakult Horváth János akkori széphalmi világi elnök vezetésével, és gyűjteni is kezdtek erre a célra. Az egyházmegyéjében templom-és kápolnaépítést szorgalmazó Shvoy Lajos püspök a széphalmiak törekvéseit is támogatta. Ebben az időben, 1938 második felében és 1939-ben Vargha Gábor volt Széphalom lelkésze, ő terjesztette fel 1939 elején az egyházmegyei hatósághoz az első széphalmi templomtervet, amelyet dr. Fábián Gáspár építészmérnök készített. Az akkori lehetőségekhez képest nagyra törő tervben szószékről, oratóriumról, sőt három harangtoronyról is szó van. A terv 1938 és 1942 között többszöri elutasításon és módosításon ment keresztül addig, amíg végleg jóváhagyták, de még akkor is utólagos kisebb változtatások kikötésével. Közben feltehetően mások is bekapcsolódtak a tervezésbe. A Székesfehérvári Püspöki Levéltárban Ph 70/XIII. jelzettel található néhány soros irat Szarvas István építészmérnök 1940-ben készített tervét említi. Mégse valószínű, hogy az ő terve ment tovább, mert az erre vonatkozó levelezésben mindig az eredeti terv részleteire vannak utalások. Az említett levéltári iratban még Thomas Antal budapesti építészmérnökről is szó van, aki 1943-ban új tervet készített. Ennek a sorsáról azonban már nem tudunk, mint ahogy az eredetileg elképzelt díszes templomterv is eltűnt valahová, többé nem esik szó róla, ami nyilván azzal függ össze, hogy ezek már a háború évei. A templomépítés témája csak később vetődött fel újra, de ez már a háborút követő szegénység idejére jellemző nagyon szerény kis templom Marosi Sándor építész nevéhez fűződő története.

Templomunk 1948 és 1951 között épült, a háborút követő évekre jellemzően
Marosi Sándor
hivatalosan nem is templomnak, hanem az akkori engedély megfogalmazása szerint „szükségkápolnaként is igénybe vehető kultúrháznak”. A tervező Marosi Sándor építészmérnök, egyetemi docens, későbbi világi elnök azonban úgy alakította ki az épületet, hogy az, bár valóban alkalmas lett volna művelődési háznak, mégis inkább templom jellegű volt felmagasított tetőszerkezete és főhomlokzatának megoldása miatt. Templomépítésbe fogni az egyházüldözés és a háború utáni szegénység éveiben nem volt egyszerű vállalkozás, de az önállósodás után a széphalmiak bármilyen áron akartak maguknak egy saját, igazi templomot. Pödör László mindenben támogatta őket, és ösztönzésére megindult a pénzgyűjtés. A közösség adományait úgy egészítették ki, hogy a fiatalok (a lelkész által megalakított és később feloszlatott „legényegylet” és „leányegylet” tagjai) belépőjegyes előadásokat, műsoros ünnepélyeket rendeztek a környékbeli lakosságnak, és gyerekjátékokat is készítettek eladásra.
A templom vázlata
Az összegyűlő pénzből elkezdték folyamatosan vásárolni a nagyrészt bontásból származó építési anyagot, amit a Vörösmarty és Kölcsey utca sarkán levő, adományként kapott telken raktak le. Eredetileg oda tervezték az építést, de ehhez végül mégse kaptak engedélyt. Sőt később a hatóság, a területileg illetékes tanács ki is sajátította a telket. Ekkor már volt annyi pénzük, hogy meg tudták venni 10 ezer forintért a Kossuth és Petőfi utca sarkán levő telket, ahol ma a templom áll, de arra már nem telt, hogy átszállíttassák a lerakott építési anyagot. Ezért gyerekek, fiatalok, idősek láncot alkotva, kézről-kézre adogatva juttatták el azt az új telekre.
Pödör atya az elsőáldozókkal
Pödör atya pedig hordta a téglát, keverte a maltert, és közben papi teendőit is ellátta. Később a helybeliek visszaemlékezései alapján készült egyházlátogatási jegyzőkönyvben így írt erről az időszakről
A tervező fogadja az áldást a templomszentelésen
Halász Ervin, Shvoy Lajos megyéspüspök személyi titkára: ez a templom „a szó szoros értelmében a lelkész és a hívek verejtékes munkájából, áldozatos filléreiből, és páratlan, példa nélkül álló összefogásából épült”. A templom még nem volt teljesen készen, a padló még csak a puszta föld volt, a födém deszka nélküli nádazás, hiányzott a külső vakolás és a belső festés, amikor híre ment, hogy a tanács máris birtokba akarja venni az épületet. Ekkor az összetartó közösség gyorsan cselekedett: egy augusztusi szombat éjjel áthordták a Vörösmarty utcai kápolnából a berendezést, a padokat és az oltárt. Másnap, 1951. augusztus 5-én délelőtt 10 órakor meg is tartották az első szentmisét, amelyen dr. Szabadkai József, az Actio Catholica egyházmegyei igazgatója felszentelte az új templomot.

A „templomfoglalással” azonban egyelőre ki is merültek a széphalmi eszközök. Az építkezés abbamaradt, pedig a tetőszerkezeten már akkor változtatni kellett volna, mivel pénz híján az eredeti tervtől és az építési szabályzattól eltérően épült meg, ezért idővel megereszkedett és veszélyessé vált. A tervező végül már kilátásba is helyezte, hogy emiatt javasolja a templom átmeneti bezáratását. Időközben még az a megrázkódtatás is érte a közösséget, hogy el kellett köszönniük Pödör atyától, akit pusztaszabolcsi plébánossá neveztek ki. Utóda, dr. Paróczay Sándor ittléte alatt, 1954. október 18-tól 1973. augusztus 1-jén történt nyugdíjazásáig akkori fogalmak szerint sokat költött a templomra saját pénzéből (naplójában 284 ezer forintot említ), de a tetőszerkezet cseréjére nem futotta, csak kisebb fejlesztésekre: külső vakolásra, belső festésre, a födém ledeszkázására, a megroppant mennyezet befedésére préselt fa kazettákkal, orgonavásárlásra, új külső vaskapu készíttetésére, a sekrestye fölött egy kis emeleti helyiség kialakítására.
A templom Paróczay atya idejében; Paróczay atya az elsőáldozókkal, 1961.
Paróczay atya már a Faragó- házba költözhetett be, a lelkészlakássá átalakított kápolnahelyiségbe (Pödör László még a Vörösmarty utca 42. számú házban, rokonoknál lakott). Tehát már önálló lelkészlakás is volt, de még nem egyházközségi tulajdonban: havi 57 forint 50 fillér lakbért fizettek érte Faragóéknak. A Faragó-ingatlan, amelyet a házaspár végrendelete szerint mindenkori lelkészlakás céljára használhattak, 1963. április 2-tól, Faragó Pál halálát követően került ténylegesen az egyházközség birtokába. És bár az ingatlan haszonélvezeti joga Faragóné Dusha Máriát illette, ez a tulajdonszerzés mégis lehetőséget adott arra, hogy a széphalmi lelkészséget plébániává emeljék. Ezt Paróczay atya még abban az évben kérte is a püspökségtől, de erre még várni kellett egy ideig. A széphalmi lelkészség végül 1965. február 28-án kapta meg a plébánia rangot Shvoy Lajos megyéspüspöktől egy ünnepélyes egyházlátogatás keretében, és egyúttal Paróczay atya a plébánosi címet. Helyébe 1973-ban történt nyugdíjazásakor eredetileg Kincses István addigi pusztaszabolcsi plébánost nevezték ki. Ő azonban nem fogadta el a megbízatást, mert lakásul csak a sekrestye feletti kis helyiséget tudták neki felajánlani, mivel az akkor már súlyos beteg Paróczay atya továbbra is a Faragó - házban lakott. Az őt követő Tarnóczi János azonban már beérte a templomi kis helyiséggel, és ott is lakott, egészen addig, amíg az egyházközség tulajdonába nem került 1980-ban a Kazinczy utca 3. számú ház, a gazdag nagypolgári Egyed család nyaralója, a mai plébániaépület. 1945 után, amikor egyéb vagyonukat elvesztették, az egyik családtag, az egyedülálló Egyed Erzsébet itt rendezte be állandó lakását. A házat azzal a kéréssel hagyta örökségül a széphalmi egyházközségre, hogy annak fejében biztosítsanak neki koporsós sírhelyet a Szentlélek templomban. Tarnóczi atya 1980 októberében költözött át az új plébániaépületbe. Miután Paróczay atyát átköltöztették a székesfehérvári papi otthonba, Faragóné pedig 1976. március 2-án meghalt, a Vörösmarty utcai házat már csak hittanteremnek és raktárnak használták, később eladták.

Tarnóczi János Pödör Lászlóhoz hasonlóan nagy változásokat hozott az
A szembemiséző oltár 1973-ban
egyházközség életébe. Átrendezte az oltárt, azonnal bevezette a szembemisézést,
A volt áldoztató rács egyik emblémája
kivetette az áldoztató rácsot, amelynek szép kovácsoltvas emblémáit a falakra tették fel – most is ott láthatók. Bevezettette a templomépületbe a vizet, a sekrestye mögött fürdőszobát alakított ki, kicseréltette a villanyvezetékeket, parkosította a templom környékét. Ezek azonban csak kisebb változtatások voltak ahhoz képest, ami ezután következett: megkezdték a liturgikus tér, majd az egész templombelső átalakítását. Az atya az áldoztató rács eltávolításával szabaddá lett liturgikus tér talapzatát újrabetonoztatta, a régies oltár helyébe új,
A megújult liturgikus tér
modern oltár került korszerű bútorzattal körülvéve, Rácz Gábor iparművész-belsőépítész tervei alapján, Molnár Géza asztalosmester közreműködésével. Az új látvány annyira szokatlan volt, különösen az idősebbek számára, hogy a tervezőnek egy külön erre a célra
Tarnóczi János atya az elsőáldozókkal
szervezett összejövetelen ismertetnie kellett a szentélyberendezés egyes darabjainak rendeltetését. Szintén Rácz Gábor műve a szép tűzzománc oltárkép, ez került a Jézus Szíve szobor helyébe, amely az oltár felett állt. Onnan az egyik oldalfalra helyezték át. Új keresztút képeket is kapott a templom, Zsitva Szabolcs grafikus művész munkáit Locher Márton asztalos kereteiben. Kicserélték a templompadló burkolatát, majd az
Az oltárkép
egész templomot beszőnyegezték. Sapsonné Homonnay Márta belsőépítész segítségével a modern szentélyhez nem illő régi padokat is átalakította Molnár Géza és Berán Ferenc. A padok vas talapzatát Joó Ferenc készítette- Új főbejárati ajtót is rendeltek Licsik Pál és Titusz pilisszántói mesterektől. A szentély oldalfalát kibontva nagy üvegfalat építettek idősebb Takács Lajos építészmérnök terve alapján. Vaskeretét és rácsozatát Hlavács Jenő lakatos késztette. Tarnóczi atya ekkor ezt írta be naplójába: ”Nagy az öröm, mert nagyon elegáns a templom”. Az 1982. október 30-án Széphalmon bérmáló Kisberk Imre megyéspüspök örömmel nyugtázza, hogy itt szép templomot és új plébániaépületet talált. A következő lépés az orgona felújítása, amit 1983-ban határoztak el, akkor kezdték meg hozzá a pénzgyűjtést. Az első nagyobb adomány a Széphalmon nyaraló Völgyi Mariannától származott. Az orgona munkálatait Tarnay Endre orgonaépítő vállalta 1984. januárban 350 ezer forintért. A kibővülő orgona elhelyezéséhez szélesíteni kellett a kóruskarzatot, amit acélszerkezettel oldottak meg Klicsó László építészmérnök, akkori világi elnök tervei alapján. Gyártását Vér Pál szervezte meg és az egyházközség szakemberei szerelték össze ingyen. A szentelést november 24-re tűzték ki, de elszámították magukat,
A kész orgona
anyagbeszerzési nehézségek miatt az orgonán akkor még csak kevés síp tudott megszólalni. „Püspök atya (dr. Szakos Gyula) csak csontvázat szentelt” – jegyezte meg szomorúan Tarnóczi atya. A felújítás csak 1985 májusában fejeződött be. Az atya további terveinek váratlan halála vetett véget 1986. február 22-én. Nagyon szerették őt, különösen a fiatalok. Halálának évfordulóján azóta is mindig szentmisével emlékeznek meg róla a széphalmiak.

Az ezt követő rövid időszakban hárman látták el a plébánosi feladatokat:
Miklós József atya elsőáldozókkal
Miklós József esperes, egyúttal pesthidegkúti plébános, és az ő vezetésével az akkor nem régen felszentelt újmisés Hofher József 1987 nyarának végéig, majd Bódai József pomázi káplán. Ezalatt se állt le teljesen a templom fejlesztése: javítottak a tetőn, kívülről újramázolták az ablakokat, 1987-88-ban gázfűtést vezettek be Malasits Miklós tervezésében és kivitelezésével.

Hofher József és Bódai József atyák

Az 1989. szeptember végétől Csabdiról Széphalomra helyezett Gromon András
Gromon András
plébános itteni működése ismét a nagy változások időszaka volt. Kisebb beruházások után, mint a templomablakok javítása, az orgonabővítés megkezdése, nagyobbak következtek. 1993-ban saját erőből és otthonról hozott anyagok felhasználásával több négyzetméterrel megnagyobbították a hittanteremnek használt felső helyiséget. Ezt az átalakítást Bede Fazekas Péter hitoktató, későbbi világi elnök kezdeményezte, és ő maga is tevékenyen részt vett benne. Ezért a kibővített felső helyiség a „Péter terem” nevet viseli. Ez az év egyúttal még egy, minden addiginál nagyobb változást hozott: az új egyházmegyei határrendezést, amelynek következményeként a Mária Terézia
Az új hittanterem ácsmunkái
intézkedései, vagyis 1777 óta egyfolytában a Székesfehérvári Egyházmegyéhez tartozó széphalmi terület és vele az egyházközség az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye része lett. A plébánia átadása-átvétele augusztus 26-án történt meg. Közben a széphalmiak belekezdtek a Gromon András idejében véghezvitt legnagyobb beruházásba: a templomból nyíló nagy közösségi hittanterem építésébe Aszalós János képviselő kezdeményezésére, aki külföldön látott példák nyomán szorgalmazta egy olyan helyiség kialakítását, ahol a közösség tagjai, különösen pedig a gyerekek számára különböző foglalkozásokat lehet tartani, többek között hitoktatást.
A kész hittanterem
Az ötletet az egész akkori – első választott – képviselő testület és annak világi elnöke, Nemes Ákos is támogatta. Így Seyfried Gusztáv építész terve alapján elkezdődött az építkezés Nagy Pál akkori gondnok vezetésével. A terem költségét 1 millió 800 ezer forintra becsülték, de végül 2 és negyed millióba került. Ebből 650 ezer forint származott helyi gyűjtésből, 900 ezer forint német egyházi segély volt (a Kirche in Not szervezettől), 400 ezer önkormányzati támogatás, 300 ezer meglévő egyházközségi pénz. (Ezek az összegek már messze vannak a Halász Ervin által említett „áldozatos fillérektől”, ami nem csak a külső feltételek megváltozásának köszönhető. A széphalmi katolikus közösség társadalmi, foglalkozási összetétele, és ennél fogva vagyoni helyzete is egészen más ekkor,mint a 20. század elején volt. A többség már jómódú értelmiségi és vállalkozó.) Az új létesítményen a padlástér nélküli sátortető fagerendákból és fakazettákból
A megújult templomkülső
művészien összedolgozott szerkezetének ácsmunkáit Simon Tibor ácsmester végezte. Az építkezésbe kiemelkedően sok munkát és pénzt fektetett be Nagy Pál, ezért a közösség hálából a „Pál terem” nevet adta az új létesítménynek. A közösségi termet 1995. november 11-én szentelte fel dr. Dékány Vilmos
esztergom-budapesti segédpüspök. Ekkor már az orgona is készen volt, még fehérvasárnapon szentelte fel Gromon atya. Kibővítését Vági Gyula végezte el öt új regiszterrel a kétszeresére. Az egyházközség ehhez is kapott német segélyt. A közösségi terem elkészülése után teljes külső tatarozást és parkosítást is végeztek. 1996 elején Gromon Andrást lemondásra szólítja fel Paskai László bíboros, akkori esztergom-budapesti érsek, az egyházi tanítással ellenkező állásfoglalásai miatt.

Utóda, Kemenes Gábor atya idejében képviselő-testület nélkül működött az
Kemenes Gábor atya ezüstmiséje
egyházközség, de a halaszthatatlan munkákat ekkor is el kellett végezni. Mivel a nagy közösségi terem parkettája időközben felpúposodott, falfelületei szétfagytak, szükségessé vált a talajpára elleni szigetelés megjavítása. Ez 1997-ben történt meg Klicsó László építészmérnök, volt világi elnök és Frankovits György irányításával. Felszedték és megszárították a parkettát, felbontották a teljes aljzatbetont, szakaszosan kibontották a főfalat, új betonaljzatot készítettek, újraburkolták a terem lábazatát, majd visszarakták, lecsiszolták és lelakkozták a parkettát.

A Kemenes Gábor atyát követő dr. Székely János idejében, 1998-tól újra
Dr. Székely János atya; Vér Pál, Dr. Bognár Lajos és Dr. Székely János atyák
fellendülés következett be a templom történetében. Többek között ismét napirendre került a több évtizedes probléma: a tetőszerkezet állapota. Most először nyílt lehetőség a teljes felújítás finanszírozására is, nem kis részben Bedő Gyula képviselőnknek köszönhetően. Közbenjárására az önkormányzat 1998 és 2001 között összesen 7 millió forint támogatást adott ehhez. A tetőjavítás és a teljes tetőcsere költsége alig különbözött, ezért az ekkor már újra megalakult képviselő-testület új tető építése mellett döntött. A testület által ifjabb Takács Lajos és Becker Gábor építészek közreműködésével meghirdetett ötletpályázatra hat munka érkezett be, amelyek zsűrizésére 2001. február 25-én került sor.
Az átépítés tervei
A zsűri (Cságoly Ferenc építész, Frankovits György képviselő, Sandrer Zoltán főegyházmegyei építész, dr. Székely János plébános és ifjabb Takács Lajos építész) két első díjat ítélt oda, Fejérdi Péternek és Kruppa Gábornak. Végül az utóbbi tervére esett a választás, mert az a költségek tekintetében kedvezőbbnek tűnt. Időközben új plébános került Széphalomra
Molnár István atya
Molnár István atya személyében, de ő átvállalta a felújítást, így az végbe is mehetett. A templom történetében, megépítése óta ez volt az addigi legnagyobb beruházás Frankovits György irányításával, és ifjabb Marosi Sándor felügyeletével. Faanyagvédelmi és statikai szakvélemények alapján a régi tetőt teljesen lebontották. Az új tető alá új vasbeton koszorút készítettek. A szeglemezes szerkezetű tetőt német licenc felhasználásával a Grand-Ács Kft., az újszerű eljárás kizárólagos magyarországi alkalmazója építette, a cserépfedéssel és a belső lambériázással együtt. Az oromfalakra két új ablak került savazott üvegből, kereszt motívummal. A nyitott fedélszék, a nagy üvegablakok,
A templom homlokzata
az emeltebb dőlésszögű tető, a bejárati oszlopcsarnok megnövelték az épület szakrális jellegét, és nagyobb lett a légtér és az orgona hangzástere. Végül az egész építkezés közel 17,5 millió forintba került, ebből 9 millió önkormányzati, több mint 6 millió főegyházmegyei támogatás volt. Sokan segítették tárgyi adományokkal is a beruházást. Az ablakok és ajtók elkészíttetését és az ólomüveg ablakok restauráltatását a Kis család vállalta. A különleges új csillárokat Nádas Béla, a lámpabolt tulajdonosa tervezte és készíttette. Cseszkó Ferenc parkettás mester munkájával és hozzáértésével segített. Az újjáalakult templom 2002. szeptember 29-én nyílt meg ismét a közösség előtt, és megtörtént ünnepélyes megáldása is Spányi Antal akkori segédpüspök által, egybekötve az augusztus 1-jétől ide kinevezett újabb plébános, Gyimóthy Gábor hivatalos beiktatásával. Az ünnepség után így fogalmazta meg érzéseit a plébániai újságban, a Jóhír-levélben ifjabb Marosi Sándor, a templomépítő fia, akit nagyon megrendített, hogy a püspök úr név szerint őt is megdicsérte az építkezés lebonyolításában játszott szerepe miatt: „A püspök úr elment…de én még mindig itt ülök a templomban, nem ugyanabban, ami a szüleink verítéke árán épült fel, nem abban, ahol gyermek voltam, és nem abban, amelyben a mostani közösség egy része is fölnőtt. Ez a templom már csak emlékeztet a régi időkre és régi élményekre, és nagyon látszik rajta, hogy itt nekünk még ezer dolgunk van”.


Valóban: 2003-ban is folytatódtak a kisebb beruházások. Az önkormányzattól kapott újabb támogatás felhasználásával elkészült a mozgássérültek feljárója, a
Gyetván Gábor atya
homlokzat alján levő terméskő lábazat, kicserélték az összes mellékhelyiség ablakait, megtörtént mindkét harang lézeres tisztítása. Megkezdődött a külső tatarozás is. Az ezzel járó rengeteg kőműves munkát Ritter István vállalkozó adományként végezte el. Elkezdődött a padlófűtés kialakítása a dobogók alatt és a szentély székei alatt. A fűtés korszerűsítéséhez a Széchenyi terv keretében pályázaton elnyert összeget is felhasználták. Mindez már a megint újabb plébános, Gyetván Gábor idejében történik, aki 2003 szeptemberétől
foglalta el itteni állomáshelyét. A következő években befejeződött a fűtésrendszer bővítése a templomban és a két közösségi hittanteremben, elvégezték a templom főbejáratának optikai megnövelését, felújították a plébánia tetőszerkezetét, a nagyterem új kőburkolatot, és adományként új biztonsági ajtót kapott a régi helyébe. A templom körül szép, gondozott park alakult ki, ami Héjja György képviselő érdeme, ezért is nevezte el a közösség „György parknak”.
 Az orgonával kapcsolatban is megvalósult az a Marosi Sándor képviselő által négy éve kezdeményezett régi terv, hogy felújíttatják és felemelik a hátsó falra, hogy ezáltal még nagyobb legyen a kóruskarzat, elférjen rajta az énekkar és a zenekar, és így lent a templomtérben több hely maradjon az egyre nagyobb számú gyerekseregnek. Az eredeti tervtől annyi az eltérés, hogy ezúttal, a széphalmi templom történetében először nem egyszerű felújítás következett, hanem teljesen új tervezésű és részben új elemekből is álló hangszer készült Vági Gyula orgonaépítő mester tervezésében és kivitelezésével, mintegy 10 millió forint költséggel, döntő részben önkormányzati támogatásból. Ezen felül nagy értéket képvisel az önerőből végzett munka: bontás, szállítás, kisebb szerelések.
 Az új orgonát dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek megbízásából Esterházy László címzetes prépost, esperes, máriaremetei plébános atya szentelte fel 2008. július 19-én Gyetván Gábor plébánosunkkal koncelebrált ünnepi szentmise keretében. A szentelést követően Petrován Mária orgonaművész szólaltatta meg az új orgonát lánya, Mészáros Brigitta csellista kíséretében.
 Ezután további kisebb beruházások következtek 2008 folyamán és 2009-ben. Falbontással kibővült a templom bejárati része. A tágasabbá vált előtér két oldalán újabb ülőhelyeket lehetett kialakítani. Fekete Balázs belsőépítész tervei alapján új ajtót kapott a gyóntatóhelyiség, elkészült a karzat mellvédje és a karzatra vezető lépcső, bezárható ajtóval. A liturgikus tér padlózatát új márványlap-burkolat fedi. A plébániaépület belső felújítása, korszerűsítése is elkészült.
 2011 őszén önkormányzati támogatással megtörtént a nagy közösségi terem bútorzatának felújítása, valamint a templomkert rossz állapotban levő kerítésének és kapuinak teljes cseréje.


A széphalmi templomtörténet érdekes momentuma volt egy nyilvántartási hiba, amelynek eredetét nem sikerült kinyomozni. Talán a terület Budapesthez csatolásának ügyintézési bonyodalmaival összefüggésben, vagy más okból a II. kerületi, Kossuth utca 13. szám alatti széphalmi templomtelket a földhivatal éveken át úgy tartotta nyilván, mint amelynek mintegy háromnegyed része a hidegkút-ófalui plébánia tulajdona. A széphalmiak erről csak Szűcs Balázs atyának köszönhetően szereztek tudomást, aki itteni hivatalba lépése után tájékozódás céljából kikérette a két plébánia ingatlanainak tulajdoni lapjait. Ezt követően Balázs atya megbízásából széphalmiak eljártak az ügyben az illetékes Budafoki úti földhivatalnál. Szerencsére a Székesfehérvári Püspöki Levéltárban megtalált széphalmi adásvételi szerződés már rendelkezésre állt, és emellett a telek teljes széphalmi tulajdonáról további bizonyító iratokat is sikerült beszerezni a fővárosi levéltárból és a Bosnyák téri földhivataltól. Az érsekség pedig Balázs atya közbenjárására igazolta, hogy a jelenlegi széphalmi plébánia az egykori széphalmi egyházközség jogutóda, vagyis a telek vásárlója és mostani használója egymással azonos jogi személyek. Mindezek alapján, és személyes tárgyalással kiegészítve sikerült elérni, hogy törölték a nyilvántartásból a téves adatokat, és a széphalmi templomtelket véglegesen egészében a széphalmi plébánia nevére jegyezték be. Az erre vonatkozó határozatot 2015. július 15-én adta ki a Budapest Főváros Kormányhivatala XI. Kerületi Hivatalának Ingatlan-nyilvántartási Osztálya, dr. Pintér Beatrix hivatalvezető megbízásából Szalóki Márta tanácsos aláírásával. Az új tulajdoni lapot a határozat eredeti szövegével és az egyéb ide vonatkozó iratok másolataival együtt elhelyeztük a plébániai irattárban.

(A széphalmi egyházközség részletes története a „Budapest-Széphalom Jézus Szíve Egyházközség 1913-2013” című, 2014 decemberben, a plébánia kiadásában megjelent könyvben olvasható. Szerző: Lipcseyné Bánfalvi Júlia. A könyv megtalálható az Országos Széchényi Könyvtár és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményében.)



Budapest-Széphalmi Jézus Szíve Plébánia

© Budapest-Széphalmi Plébánia.
Templom: 1028 Budapest, Kossuth Lajos utca 13.
E-mail: plebania.iroda@gmail.com
Telefon: +36 1 275 7623
Bankszámlaszám (megváltozott!):
10700244-73463348-51100005
→ További elérhetőségek...

EKCP-KP-1-2023/4-000098
Egyházi közösségi célú programok támogatása