|
Templomunkról, közösségünkről
Írták: Lipcseyné Bánfalvi Júlia és Vér Pál
Az 1950 óta Budapesthez tartozó mai
Széphalom a 20. század elején az akkor alig 2 ezer lakosú
Pesthidegkút község szinte teljesen lakatlan határterülete volt, a
Steinbach család tulajdonában. Csak miután kiépült a
hűvösvölgyi villamosvasút, és a közben eladott Steinbach-birtokot
házhelyekké szétparcellázták, akkor, az 1910-es években jelentek
meg itt az első telepesek, eleinte többnyire kisiparosok,
postások, és a fővárosi közlekedési vállalat, a BSZKRT, köznyelvi nevén a „BESZKÁRT” alkalmazottai: villamosvezetők, kalauzok, ellenőrök.
A lassan kialakuló
római katolikus közösség tagjai saját misézőhely hiányában a
környékbeli templomokba jártak, gyalogosan. Ebben akkor történt
változás, amikor gróf Klebelsberg Kunó vallás-és
közoktatásügyi miniszter kezdeményezésére Széphalom-telepen is
létesült egy iskola. Ennek egyik üresen álló tantermében mondott
vasárnaponként Reichardt András pesthidegkúti plébános egy
misét a helybeliek kérésére. Egy idő múlva azonban az iskolának
szüksége lett a tanteremre, és akkor az egyik mélyen hívő házaspár
sietett a közösség segítségére.
 | |
Faragóék egykori háza |
A ferences harmadrendhez tartozó
Faragó Pál BESZKÁRT- főellenőr és felesége ajánlották fel
1914-ben épült házuk egy részét kápolna céljára, de egyelőre
megtartva azt saját tulajdonukban. A széphalmiak 1933-ban
megfelelően átalakították és szegényesen be is rendezték a
helyiséget, részben a pasaréti ferencesek segítségével. Az udvaron
felállított harangláb Bónert (eredetileg Bonhert) Valérián házfőnök ajándéka
volt (a ma is meglevő harangok később kerültek oda: az 55 kilós
1934-ben, a 101,5 kilós 1936-ban, mindkettőt Szlezák László,
Magyarország aranykoszorús harangöntő mestere készítette,
kilogrammonként 4 pengőért). Az oltárt Horváth László
harmadrendi ferences készítette, és Gazdik Bertalan postai
főellenőr vásárolta meg. A Vörösmarty utca 8. szám alatti
„lakáskápolnát” 1933. szeptember 17-én szentelte fel
Hász István tábori püspök Shvoy Lajos megyéspüspök
jelenlétében. A használatba kapott épületrészért a közösség
kárpótlásul egy szobát és egy kamrát építtetett Faragóéknak. Mivel
így már volt állandó misézőhelyük, feliratban kértek a
püspökségtől állandó lelkészt, bár az egyházközség akkor
természetesen csak a hidegkúti plébánia filiája volt (még maga az
1899-ben elkészült máriaremetei templom is, sőt azt 1928-ig
oldallagosan a hidegkúti plébános látta el). A megyéspüspök úr
olyan formában teljesítette a kérést, hogy utasította a
pesthidegkúti állami iskola hitoktató lelkészét, mondjon naponta
szentmisét Széphalmon és lehetőleg lakjon is ott. Ettől kezdve
néhány éven keresztül sűrűn váltották egymást a hitoktató
lelkészek: Erdődi Lajos, Farkas Károly, Pödör László –
akkor még csak néhány hónapra, ideiglenesen - , és Varga Gábor.
Orbán György
ercsi káplán volt az első, aki hosszabb időre telepedett itt le:
1939. szeptember 1-jétől 1947. július 1-jéig. Akkor még nem voltak
önálló lelkészlakások, a hitoktató lelkészek magánházaknál laktak.
 | |
Orbán György |
Orbán György lakása a Vörösmarty utca 50. szám alatt egy kétszobás
házban volt. A széphalmin kívül az ófalui és a máriaremetei
hitoktatást is ő végezte. Az ő idejében, 1946. január 1-jétől lett
önálló lelkészség a széphalmi filia, az 1107/1945.E.H.számú leirat
értelmében leválva a pesthidegkúti plébániáról. Így egyúttal Orbán
György lett az első széphalmi lelkészségvezető. Az új lelkészség
hívőközösségének 983 tagja volt. Megalakult az első önálló, a hidegkútitól már független széphalmi képviselő-testület is Mészáros Károly iskolaigazgató elnökletével. (Ezt megelőzően, még a Hidegkút-Ófaluhoz tartozás idejéből két széphalmi testületi elnökről tudunk levéltári iratok alapján: Horváth Jánosról, majd Baumann Béláról. Mészáros Károly őt váltotta fel az elnöki tisztségben, Baumann Bélát pedig egy ennél szélesebb körű feladat elvégzésére kérték fel: az Actio Catholica espereskerületi tanácsába delegálták.)
Orbán Györgyre így emlékeznek vissza, akik ismerték:
„1944-45-ben ő tartotta a lelket az emberekben, mindig azon
az ajtón kopogtatott be, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Kész
csodaként emlegették, hogy az orosz megszállás idején első
pénteken szinte minden családhoz elment, gyóntatott, áldoztatott.
A számára rendezett búcsúztató ünnepségen a Kossuth Lajos utcai
iskola udvara zsúfolásig megtelt, nagyon sok őt méltató beszéd
hangzott el a jegyző, a képviselő-testület, papok, civilek,
gyerekek részéről. Az akkori református lelkész, Hegyaljai György
elismerően szólt ’Gyurka bácsi’ háború alatt és után
kifejtett erőfeszítéseiről. Elmondta, hogy ő a töredékét se tudta
megtenni annak.” Orbán György utóda a korábban itt már rövid
ideig működő Pödör László lett – és ő az, akivel az addigi
kitérők után megkezdődik a valódi templomtörténet.
A jelenlegi templom 1948 és 1951 között épült első változatának (amely 2002-ben, Székely János atya idejében kapta meg mai végleges formáját) hosszan tartó tervezési előzményei voltak. A Székesfehérvári Püspöki Levéltár iratanyagában talált adatok szerint a maitól teljesen eltérő, díszes külsejű templomot szerettek volna építeni a széphalmiak. A templomépítés, vagy ahogy akkor mondták, a kápolnaépítés szándéka már a 30-as évek elején annyira határozott volt, hogy a széphalmi egyházközségben 1932-ben Kápolnaépítő (későbbi nevén Templomépítő) Bizottság is alakult Horváth János akkori széphalmi világi elnök vezetésével, és gyűjteni is kezdtek erre a célra. Az egyházmegyéjében templom-és kápolnaépítést szorgalmazó Shvoy Lajos püspök a széphalmiak törekvéseit is támogatta. Ebben az időben, 1938 második felében és 1939-ben Vargha Gábor volt Széphalom lelkésze, ő terjesztette fel 1939 elején az egyházmegyei hatósághoz az első széphalmi templomtervet, amelyet dr. Fábián Gáspár építészmérnök készített. Az akkori lehetőségekhez képest nagyra törő tervben szószékről, oratóriumról, sőt három harangtoronyról is szó van. A terv 1938 és 1942 között többszöri elutasításon és módosításon ment keresztül addig, amíg végleg jóváhagyták, de még akkor is utólagos kisebb változtatások kikötésével. Közben feltehetően mások is bekapcsolódtak a tervezésbe. A Székesfehérvári Püspöki Levéltárban Ph 70/XIII. jelzettel található néhány soros irat Szarvas István építészmérnök 1940-ben készített tervét említi. Mégse valószínű, hogy az ő terve ment tovább, mert az erre vonatkozó levelezésben mindig az eredeti terv részleteire vannak utalások. Az említett levéltári iratban még Thomas Antal budapesti építészmérnökről is szó van, aki 1943-ban új tervet készített. Ennek a sorsáról azonban már nem tudunk, mint ahogy az eredetileg elképzelt díszes templomterv is eltűnt valahová, többé nem esik szó róla, ami nyilván azzal függ össze, hogy ezek már a háború évei. A templomépítés témája csak később vetődött fel újra, de ez már a háborút követő szegénység idejére jellemző nagyon szerény kis templom Marosi Sándor építész nevéhez fűződő története.
Templomunk 1948 és
1951 között épült, a háborút követő évekre jellemzően
 | |
Marosi Sándor |
hivatalosan nem is templomnak, hanem az akkori engedély megfogalmazása szerint
„szükségkápolnaként is igénybe vehető kultúrháznak”. A
tervező Marosi Sándor építészmérnök, egyetemi docens, későbbi
világi elnök azonban úgy alakította ki az épületet, hogy az, bár
valóban alkalmas lett volna művelődési háznak, mégis inkább
templom jellegű volt felmagasított tetőszerkezete és
főhomlokzatának megoldása miatt.
Templomépítésbe fogni az
egyházüldözés és a háború utáni szegénység éveiben nem volt
egyszerű vállalkozás, de az önállósodás után a széphalmiak
bármilyen áron akartak maguknak egy saját, igazi templomot. Pödör
László mindenben támogatta őket, és ösztönzésére megindult a
pénzgyűjtés. A közösség adományait úgy egészítették ki, hogy a
fiatalok (a lelkész által megalakított és később feloszlatott
„legényegylet” és „leányegylet” tagjai)
belépőjegyes előadásokat, műsoros ünnepélyeket rendeztek a
környékbeli lakosságnak, és gyerekjátékokat is készítettek
eladásra.
 | |
A templom vázlata |
Az összegyűlő pénzből elkezdték folyamatosan vásárolni a
nagyrészt bontásból származó építési anyagot, amit a Vörösmarty és
Kölcsey utca sarkán levő, adományként kapott telken raktak le.
Eredetileg oda tervezték az építést, de ehhez végül mégse kaptak
engedélyt. Sőt később a hatóság, a területileg illetékes tanács ki
is sajátította a telket. Ekkor már volt annyi pénzük, hogy meg
tudták venni 10 ezer forintért a Kossuth és Petőfi utca sarkán
levő telket, ahol ma a templom áll, de arra már nem telt, hogy
átszállíttassák a lerakott építési anyagot. Ezért gyerekek,
fiatalok, idősek láncot alkotva, kézről-kézre adogatva juttatták
el azt az új telekre.
 | |
Pödör atya az elsőáldozókkal |
Pödör atya pedig hordta a téglát, keverte a
maltert, és közben papi teendőit is ellátta. Később a helybeliek
visszaemlékezései alapján készült egyházlátogatási jegyzőkönyvben
így írt erről az időszakről
 | |
A tervező fogadja az áldást a templomszentelésen |
Halász Ervin, Shvoy Lajos
megyéspüspök személyi titkára: ez a templom „a szó szoros
értelmében a lelkész és a hívek verejtékes munkájából,
áldozatos filléreiből, és páratlan, példa nélkül álló összefogásából épült”.
A templom még nem volt teljesen készen, a padló még csak a puszta
föld volt, a födém deszka nélküli nádazás, hiányzott a külső
vakolás és a belső festés, amikor híre ment, hogy a tanács máris
birtokba akarja venni az épületet. Ekkor az összetartó közösség
gyorsan cselekedett: egy augusztusi szombat éjjel áthordták a
Vörösmarty utcai kápolnából a berendezést, a padokat és az oltárt.
Másnap, 1951. augusztus 5-én délelőtt 10 órakor meg is tartották
az első szentmisét, amelyen dr. Szabadkai József, az
Actio Catholica egyházmegyei igazgatója felszentelte az új
templomot.
A „templomfoglalással”
azonban egyelőre ki is merültek a széphalmi eszközök. Az építkezés
abbamaradt, pedig a tetőszerkezeten már akkor változtatni kellett
volna, mivel pénz híján az eredeti tervtől és az építési
szabályzattól eltérően épült meg, ezért idővel megereszkedett és
veszélyessé vált. A tervező végül már kilátásba is helyezte, hogy
emiatt javasolja a templom átmeneti bezáratását. Időközben még az
a megrázkódtatás is érte a közösséget, hogy el kellett köszönniük
Pödör atyától, akit pusztaszabolcsi plébánossá neveztek ki. Utóda,
dr. Paróczay Sándor ittléte alatt, 1954. október 18-tól
1973. augusztus 1-jén történt nyugdíjazásáig akkori fogalmak
szerint sokat költött a templomra saját pénzéből (naplójában 284
ezer forintot említ), de a tetőszerkezet cseréjére nem futotta,
csak kisebb fejlesztésekre: külső vakolásra, belső festésre, a
födém ledeszkázására, a megroppant mennyezet befedésére préselt fa
kazettákkal, orgonavásárlásra, új külső vaskapu készíttetésére, a
sekrestye fölött egy kis emeleti helyiség kialakítására.
 | |
A templom Paróczay atya idejében; Paróczay atya az elsőáldozókkal, 1961. |
Paróczay atya már a Faragó- házba költözhetett be, a lelkészlakássá
átalakított kápolnahelyiségbe (Pödör László még a Vörösmarty utca
42. számú házban, rokonoknál lakott). Tehát már önálló
lelkészlakás is volt, de még nem egyházközségi tulajdonban: havi
57 forint 50 fillér lakbért fizettek érte Faragóéknak. A
Faragó-ingatlan, amelyet a házaspár végrendelete szerint
mindenkori lelkészlakás céljára használhattak, 1963. április
2-tól, Faragó Pál halálát követően került ténylegesen az
egyházközség birtokába. És bár az ingatlan haszonélvezeti joga
Faragóné Dusha Máriát illette, ez a tulajdonszerzés mégis
lehetőséget adott arra, hogy a széphalmi lelkészséget plébániává
emeljék. Ezt Paróczay atya még abban az évben kérte is a
püspökségtől, de erre még várni kellett egy ideig. A széphalmi
lelkészség végül 1965. február 28-án kapta meg a plébánia rangot
Shvoy Lajos megyéspüspöktől egy ünnepélyes egyházlátogatás
keretében, és egyúttal Paróczay atya a plébánosi címet. Helyébe
1973-ban történt nyugdíjazásakor eredetileg Kincses István addigi
pusztaszabolcsi plébánost nevezték ki. Ő azonban nem fogadta el a
megbízatást, mert lakásul csak a sekrestye feletti kis helyiséget
tudták neki felajánlani, mivel az akkor már súlyos beteg Paróczay
atya továbbra is a Faragó - házban lakott. Az őt követő Tarnóczi
János azonban már beérte a templomi kis helyiséggel, és ott is
lakott, egészen addig, amíg az egyházközség tulajdonába nem került
1980-ban a Kazinczy utca 3. számú ház, a gazdag nagypolgári Egyed
család nyaralója, a mai plébániaépület. 1945 után, amikor egyéb
vagyonukat elvesztették, az egyik családtag, az egyedülálló Egyed
Erzsébet itt rendezte be állandó lakását. A házat azzal a
kéréssel hagyta örökségül a széphalmi egyházközségre, hogy annak
fejében biztosítsanak neki koporsós sírhelyet a Szentlélek
templomban. Tarnóczi atya 1980 októberében költözött át az új
plébániaépületbe. Miután Paróczay atyát átköltöztették a
székesfehérvári papi otthonba, Faragóné pedig 1976. március 2-án
meghalt, a Vörösmarty utcai házat már csak hittanteremnek és
raktárnak használták, később eladták.
Tarnóczi János
Pödör Lászlóhoz hasonlóan nagy változásokat hozott az
 | |
A szembemiséző oltár 1973-ban |
egyházközség
életébe. Átrendezte az oltárt, azonnal bevezette a szembemisézést,
 | |
A volt áldoztató rács egyik emblémája |
kivetette az áldoztató rácsot, amelynek szép kovácsoltvas
emblémáit a falakra tették fel – most is ott láthatók.
Bevezettette a templomépületbe a vizet, a sekrestye mögött
fürdőszobát alakított ki, kicseréltette a villanyvezetékeket,
parkosította a templom környékét. Ezek azonban csak kisebb
változtatások voltak ahhoz képest, ami ezután következett:
megkezdték a liturgikus tér, majd az egész templombelső
átalakítását. Az atya az áldoztató rács eltávolításával szabaddá
lett liturgikus tér talapzatát újrabetonoztatta, a régies oltár
helyébe új,
 | |
A megújult liturgikus tér |
modern oltár került korszerű bútorzattal körülvéve,
Rácz Gábor iparművész-belsőépítész tervei alapján, Molnár
Géza asztalosmester közreműködésével. Az új látvány annyira
szokatlan volt, különösen az idősebbek számára, hogy a tervezőnek
egy külön erre a célra
 | |
Tarnóczi János atya az elsőáldozókkal |
szervezett összejövetelen ismertetnie
kellett a szentélyberendezés egyes darabjainak rendeltetését.
Szintén Rácz Gábor műve a szép tűzzománc oltárkép, ez került a
Jézus Szíve szobor helyébe, amely az oltár felett állt. Onnan az
egyik oldalfalra helyezték át. Új keresztút képeket is kapott a
templom, Zsitva Szabolcs grafikus művész munkáit Locher
Márton asztalos kereteiben. Kicserélték a templompadló
burkolatát, majd az
 | |
Az oltárkép |
egész templomot beszőnyegezték. Sapsonné
Homonnay Márta belsőépítész segítségével a modern
szentélyhez nem illő régi padokat is átalakította Molnár Géza
és Berán Ferenc. A padok vas talapzatát Joó Ferenc
készítette- Új főbejárati ajtót is rendeltek Licsik Pál és
Titusz pilisszántói mesterektől. A szentély oldalfalát
kibontva nagy üvegfalat építettek idősebb Takács Lajos
építészmérnök terve alapján. Vaskeretét és rácsozatát Hlavács
Jenő lakatos késztette. Tarnóczi atya ekkor ezt írta be
naplójába: ”Nagy az öröm, mert nagyon elegáns a templom”.
Az 1982. október 30-án Széphalmon bérmáló Kisberk Imre
megyéspüspök örömmel nyugtázza, hogy itt szép templomot és új
plébániaépületet talált. A következő lépés az orgona felújítása,
amit 1983-ban határoztak el, akkor kezdték meg hozzá a
pénzgyűjtést. Az első nagyobb adomány a Széphalmon nyaraló Völgyi
Mariannától származott. Az orgona munkálatait Tarnay Endre
orgonaépítő vállalta 1984. januárban 350 ezer forintért. A
kibővülő orgona elhelyezéséhez szélesíteni kellett a
kóruskarzatot, amit acélszerkezettel oldottak meg Klicsó László
építészmérnök, akkori világi elnök tervei alapján. Gyártását Vér
Pál szervezte meg és az egyházközség szakemberei szerelték
össze ingyen. A szentelést november 24-re tűzték ki, de
elszámították magukat,
 | |
A kész orgona |
anyagbeszerzési nehézségek miatt az orgonán
akkor még csak kevés síp tudott megszólalni. „Püspök atya
(dr. Szakos Gyula) csak csontvázat szentelt” –
jegyezte meg szomorúan Tarnóczi atya. A felújítás csak 1985
májusában fejeződött be. Az atya további terveinek váratlan halála
vetett véget 1986. február 22-én. Nagyon szerették őt, különösen a
fiatalok. Halálának évfordulóján azóta is mindig szentmisével
emlékeznek meg róla a széphalmiak.
Az ezt követő rövid
időszakban hárman látták el a plébánosi feladatokat:
 | |
Miklós József atya elsőáldozókkal |
Miklós
József esperes, egyúttal pesthidegkúti plébános, és az ő
vezetésével az akkor nem régen felszentelt újmisés Hofher
József 1987 nyarának végéig, majd Bódai József pomázi
káplán. Ezalatt se állt le teljesen a templom fejlesztése:
javítottak a tetőn, kívülről újramázolták az ablakokat,
1987-88-ban gázfűtést vezettek be Malasits Miklós
tervezésében és kivitelezésével.
 | |
 |
|
Hofher József és Bódai József atyák |
Az 1989. szeptember
végétől Csabdiról Széphalomra helyezett Gromon András
 | |
Gromon András |
plébános itteni működése ismét a nagy változások időszaka volt.
Kisebb beruházások után, mint a templomablakok javítása, az
orgonabővítés megkezdése, nagyobbak következtek. 1993-ban saját
erőből és otthonról hozott anyagok felhasználásával több
négyzetméterrel megnagyobbították a hittanteremnek használt felső
helyiséget. Ezt az átalakítást Bede Fazekas Péter
hitoktató, későbbi világi elnök kezdeményezte, és ő maga is
tevékenyen részt vett benne. Ezért a kibővített felső helyiség a
„Péter terem” nevet viseli. Ez az év egyúttal még egy,
minden addiginál nagyobb változást hozott: az új egyházmegyei
határrendezést, amelynek következményeként a Mária Terézia
 | |
Az új hittanterem ácsmunkái |
intézkedései, vagyis 1777 óta egyfolytában a Székesfehérvári
Egyházmegyéhez tartozó széphalmi terület
és vele az egyházközség
az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye része lett. A plébánia
átadása-átvétele augusztus 26-án történt meg. Közben a széphalmiak
belekezdtek a Gromon András idejében véghezvitt legnagyobb
beruházásba: a templomból nyíló nagy közösségi hittanterem
építésébe Aszalós János képviselő kezdeményezésére,
aki külföldön látott példák nyomán szorgalmazta egy olyan helyiség
kialakítását, ahol a közösség tagjai, különösen pedig a gyerekek
számára különböző foglalkozásokat lehet tartani, többek között
hitoktatást.
 | |
A kész hittanterem |
Az ötletet az egész akkori – első választott –
képviselő testület és annak világi elnöke, Nemes Ákos is
támogatta. Így Seyfried Gusztáv építész terve alapján
elkezdődött az építkezés Nagy Pál akkori gondnok
vezetésével.
A terem költségét 1 millió 800 ezer forintra
becsülték, de végül 2 és negyed millióba került. Ebből 650 ezer
forint származott helyi gyűjtésből, 900 ezer forint német egyházi
segély volt (a Kirche in Not szervezettől), 400 ezer önkormányzati
támogatás, 300 ezer meglévő egyházközségi pénz. (Ezek az összegek
már messze vannak a Halász Ervin által említett „áldozatos
fillérektől”, ami nem csak a külső feltételek
megváltozásának köszönhető. A széphalmi katolikus közösség
társadalmi, foglalkozási összetétele, és ennél fogva vagyoni
helyzete is egészen más ekkor,mint a 20. század elején volt. A
többség már jómódú értelmiségi és vállalkozó.) Az új létesítményen
a padlástér nélküli sátortető fagerendákból és fakazettákból
| |
A megújult templomkülső |
művészien összedolgozott szerkezetének ácsmunkáit Simon Tibor
ácsmester végezte. Az építkezésbe kiemelkedően sok munkát és pénzt
fektetett be Nagy Pál, ezért a közösség hálából a „Pál
terem” nevet adta az új létesítménynek. A közösségi termet
1995. november 11-én szentelte fel dr. Dékány Vilmos
esztergom-budapesti segédpüspök. Ekkor már az orgona is készen
volt, még fehérvasárnapon szentelte fel Gromon atya. Kibővítését
Vági Gyula végezte el öt új regiszterrel a kétszeresére. Az
egyházközség ehhez is kapott német segélyt. A közösségi terem
elkészülése után teljes külső tatarozást és parkosítást is
végeztek. 1996 elején Gromon Andrást lemondásra szólítja fel
Paskai László bíboros, akkori esztergom-budapesti érsek, az
egyházi tanítással ellenkező állásfoglalásai miatt.
Utóda, Kemenes
Gábor atya idejében képviselő-testület nélkül működött az
 | |
Kemenes Gábor atya ezüstmiséje |
egyházközség, de a halaszthatatlan munkákat ekkor is el kellett
végezni. Mivel a nagy közösségi terem parkettája időközben
felpúposodott, falfelületei szétfagytak, szükségessé vált a
talajpára elleni szigetelés megjavítása. Ez 1997-ben történt meg
Klicsó László építészmérnök, volt világi elnök és
Frankovits György irányításával. Felszedték és
megszárították a parkettát, felbontották a teljes aljzatbetont,
szakaszosan kibontották a főfalat, új betonaljzatot készítettek,
újraburkolták a terem lábazatát, majd visszarakták, lecsiszolták
és lelakkozták a parkettát.
A Kemenes Gábor atyát
követő dr. Székely János idejében, 1998-tól újra
 | |
 | |
Dr. Székely János atya; Vér Pál, Dr. Bognár Lajos és Dr. Székely János atyák |
fellendülés következett be a templom történetében. Többek között
ismét napirendre került a több évtizedes probléma: a tetőszerkezet
állapota. Most először nyílt lehetőség a teljes felújítás
finanszírozására is, nem kis részben Bedő Gyula
képviselőnknek köszönhetően. Közbenjárására az önkormányzat 1998
és 2001 között összesen 7 millió forint támogatást adott ehhez. A
tetőjavítás és a teljes tetőcsere költsége alig különbözött, ezért
az ekkor már újra megalakult képviselő-testület új tető építése
mellett döntött. A testület által ifjabb Takács Lajos és
Becker Gábor építészek közreműködésével meghirdetett
ötletpályázatra hat munka érkezett be, amelyek zsűrizésére 2001.
február 25-én került sor.
 | |
Az átépítés tervei |
A zsűri (Cságoly Ferenc
építész, Frankovits György képviselő, Sandrer Zoltán
főegyházmegyei építész, dr. Székely János plébános
és ifjabb Takács Lajos építész) két első díjat ítélt oda,
Fejérdi Péternek és Kruppa Gábornak. Végül az utóbbi
tervére esett a választás, mert az a költségek tekintetében
kedvezőbbnek tűnt. Időközben új plébános került Széphalomra
 | |
Molnár István atya |
Molnár
István atya személyében, de ő átvállalta a felújítást, így az
végbe is mehetett. A templom történetében, megépítése óta ez volt
az addigi legnagyobb beruházás Frankovits György
irányításával, és ifjabb Marosi Sándor felügyeletével.
Faanyagvédelmi és statikai szakvélemények alapján a régi tetőt
teljesen lebontották. Az új tető alá új vasbeton koszorút
készítettek. A szeglemezes szerkezetű tetőt német licenc
felhasználásával a Grand-Ács Kft., az újszerű eljárás kizárólagos
magyarországi alkalmazója építette, a cserépfedéssel és a belső
lambériázással együtt. Az oromfalakra két új ablak került savazott
üvegből, kereszt motívummal. A nyitott fedélszék, a nagy
üvegablakok,
 | |
A templom homlokzata |
az emeltebb dőlésszögű tető, a bejárati oszlopcsarnok
megnövelték az épület szakrális jellegét, és nagyobb lett a légtér
és az orgona hangzástere. Végül az egész építkezés közel 17,5
millió forintba került, ebből 9 millió önkormányzati, több mint 6
millió főegyházmegyei támogatás volt. Sokan segítették tárgyi
adományokkal is a beruházást. Az ablakok és ajtók elkészíttetését
és az ólomüveg ablakok restauráltatását a Kis család
vállalta. A különleges új csillárokat Nádas Béla, a
lámpabolt tulajdonosa tervezte és készíttette. Cseszkó Ferenc
parkettás mester munkájával és hozzáértésével segített. Az
újjáalakult templom 2002. szeptember 29-én nyílt meg ismét a
közösség előtt, és megtörtént ünnepélyes megáldása is Spányi
Antal akkori segédpüspök által, egybekötve az augusztus
1-jétől ide kinevezett újabb plébános, Gyimóthy Gábor
hivatalos beiktatásával. Az ünnepség után így fogalmazta meg
érzéseit a plébániai újságban, a Jóhír-levélben ifjabb Marosi
Sándor, a templomépítő fia, akit nagyon megrendített, hogy a
püspök úr név szerint őt is megdicsérte az építkezés
lebonyolításában játszott szerepe miatt: „A püspök úr
elment…de én még mindig itt ülök a templomban, nem
ugyanabban, ami a szüleink verítéke árán épült fel, nem abban,
ahol gyermek voltam, és nem abban, amelyben a mostani közösség egy
része is fölnőtt. Ez a templom már csak emlékeztet a régi időkre
és régi élményekre, és nagyon látszik rajta, hogy itt nekünk még
ezer dolgunk van”.
Valóban: 2003-ban is
folytatódtak a kisebb beruházások. Az önkormányzattól kapott újabb
támogatás felhasználásával elkészült a mozgássérültek feljárója, a
 | |
Gyetván Gábor atya |
homlokzat alján levő terméskő lábazat, kicserélték az összes
mellékhelyiség ablakait, megtörtént mindkét harang lézeres
tisztítása. Megkezdődött a külső tatarozás is. Az ezzel járó
rengeteg kőműves munkát Ritter István vállalkozó
adományként végezte el. Elkezdődött a padlófűtés kialakítása a
dobogók alatt és a szentély székei alatt. A fűtés
korszerűsítéséhez a Széchenyi terv keretében pályázaton elnyert
összeget is felhasználták. Mindez már a megint újabb plébános,
Gyetván Gábor idejében történik, aki 2003 szeptemberétől
foglalta el itteni állomáshelyét. A következő években befejeződött
a fűtésrendszer bővítése a templomban és a két közösségi
hittanteremben, elvégezték a templom főbejáratának optikai
megnövelését, felújították a plébánia tetőszerkezetét, a nagyterem
új kőburkolatot, és adományként új biztonsági ajtót kapott a régi
helyébe. A templom körül szép, gondozott park alakult ki, ami
Héjja György képviselő érdeme, ezért is nevezte el a
közösség „György parknak”.
Az orgonával kapcsolatban is megvalósult az a Marosi Sándor képviselő által négy éve kezdeményezett régi terv, hogy felújíttatják és felemelik a hátsó falra, hogy ezáltal még nagyobb legyen a kóruskarzat, elférjen rajta az énekkar és a zenekar, és így lent a templomtérben több hely maradjon az egyre nagyobb számú gyerekseregnek. Az eredeti tervtől annyi az eltérés, hogy ezúttal, a széphalmi templom történetében először nem egyszerű felújítás következett, hanem teljesen új tervezésű és részben új elemekből is álló hangszer készült Vági Gyula orgonaépítő mester tervezésében és kivitelezésével, mintegy 10 millió forint költséggel, döntő részben önkormányzati támogatásból. Ezen felül nagy értéket képvisel az önerőből végzett munka: bontás, szállítás, kisebb szerelések.
Az új orgonát dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek megbízásából Esterházy László címzetes prépost, esperes, máriaremetei plébános atya szentelte fel 2008. július 19-én Gyetván Gábor plébánosunkkal koncelebrált ünnepi szentmise keretében. A szentelést követően Petrován Mária orgonaművész szólaltatta meg az új orgonát lánya, Mészáros Brigitta csellista kíséretében.
Ezután további kisebb beruházások következtek 2008 folyamán és 2009-ben. Falbontással kibővült a templom bejárati része. A tágasabbá vált előtér két oldalán újabb ülőhelyeket lehetett kialakítani. Fekete Balázs belsőépítész tervei alapján új ajtót kapott a gyóntatóhelyiség, elkészült a karzat mellvédje és a karzatra vezető lépcső, bezárható ajtóval. A liturgikus tér padlózatát új márványlap-burkolat fedi. A plébániaépület belső felújítása, korszerűsítése is elkészült.
2011 őszén önkormányzati támogatással megtörtént a nagy közösségi terem bútorzatának felújítása, valamint a templomkert rossz állapotban levő kerítésének és kapuinak teljes cseréje.
A széphalmi templomtörténet érdekes momentuma volt egy nyilvántartási hiba, amelynek eredetét nem sikerült kinyomozni. Talán a terület Budapesthez csatolásának ügyintézési bonyodalmaival összefüggésben, vagy más okból a II. kerületi, Kossuth utca 13. szám alatti széphalmi templomtelket a földhivatal éveken át úgy tartotta nyilván, mint amelynek mintegy háromnegyed része a hidegkút-ófalui plébánia tulajdona. A széphalmiak erről csak Szűcs Balázs atyának köszönhetően szereztek tudomást, aki itteni hivatalba lépése után tájékozódás céljából kikérette a két plébánia ingatlanainak tulajdoni lapjait. Ezt követően Balázs atya megbízásából széphalmiak eljártak az ügyben az illetékes Budafoki úti földhivatalnál. Szerencsére a Székesfehérvári Püspöki Levéltárban megtalált széphalmi adásvételi szerződés már rendelkezésre állt, és emellett a telek teljes széphalmi tulajdonáról további bizonyító iratokat is sikerült beszerezni a fővárosi levéltárból és a Bosnyák téri földhivataltól. Az érsekség pedig Balázs atya közbenjárására igazolta, hogy a jelenlegi széphalmi plébánia az egykori széphalmi egyházközség jogutóda, vagyis a telek vásárlója és mostani használója egymással azonos jogi személyek. Mindezek alapján, és személyes tárgyalással kiegészítve sikerült elérni, hogy törölték a nyilvántartásból a téves adatokat, és a széphalmi templomtelket véglegesen egészében a széphalmi plébánia nevére jegyezték be.
Az erre vonatkozó határozatot 2015. július 15-én adta ki a Budapest Főváros Kormányhivatala XI. Kerületi Hivatalának Ingatlan-nyilvántartási Osztálya, dr. Pintér Beatrix hivatalvezető megbízásából Szalóki Márta tanácsos aláírásával. Az új tulajdoni lapot a határozat eredeti szövegével és az egyéb ide vonatkozó iratok másolataival együtt elhelyeztük a plébániai irattárban.
 | |
|
(A széphalmi egyházközség részletes története a „Budapest-Széphalom Jézus Szíve Egyházközség 1913-2013” című, 2014 decemberben, a plébánia kiadásában megjelent könyvben olvasható. Szerző: Lipcseyné Bánfalvi Júlia. A könyv megtalálható az Országos Széchényi Könyvtár és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményében.)
|
