Budapest-Széphalmi Jézus Szíve Plébánia

Aktuális

Hirdetmények

Plébánia

Elérhetőségek
Hittanórák
A templom
Képviselőtestület
Lelkipásztoraink

Közösség

Képtár

Hittantábor

Rózsafüzér-társulat
Szépkorúak klubja
Karitászcsoport
Zenekar

Szállást keres...

Események

Linkek





Lelkipásztoraink

Összeállította: Lipcsey Júlia 

 

Păduraru Iulian – 2015. augusztus 1. - 

Păduraru Iulian 1983-ban született Moldvában, Dioszin községben. Középiskolai tanulmányait Oneşti városban végezte. 2002 szeptemberében ösztöndíjat kapott a budapesti Balassi Intézetbe, ahol magyarnyelvi tanulmányokat folytatott. Sikeres vizsgát követően az Óbudai Egyetem Rejtő Sándor Karára, könnyűipari mérnöki szakra jelentkezett, ahová felvételt nyert, de végül az Esztergomi Szemináriumba kérte felvételét, ahol 2003 szeptemberétől készült a papságra. 2008. május 17-én diakónussá szentelte dr. Székely János segédpüspök atya. A 2008/09-es tanévben diakónusi gyakorlaton volt a szentendrei Keresztelő Szent János plébánián. 2009. június 13-án szentelte pappá Erdő Péter bíboros úr. Jelmondatául Izajás szavait választotta: „Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert Ő kent föl engem.” (Iz 61,1). Emellett hivatásának gyakorlásában Szent II. János Pál pápa buzdító szavai is kísérik: „Non abbiate paura!” („Ne féljetek!”). Káplánként szolgált 2009 és 2011 között a kelenföldi Szent Gellért Plébánián, 2011 és 2015 között a kispesti Nagyboldogasszony Főplébánián. 2013-ban “Reménység Emlékplakett” kitüntetést kapott a Reménység Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában végzett munkájáért. 2015. augusztus 1-jétől Erdő Péter bíboros úr plébániai kormányzóvá nevezte ki a széphalmi plébániára, a pesthidegkút-ófalui plébánia oldallagos ellátásával.

 

Szűcs Balázs (2013. augusztus 1. - 2015. július 31.)

1976. június 15-én született Budapesten. Pappá szentelése 2000. június 17-én volt Esztergomban. 2000 és 2006 között káplán volt Szentendrén. 2006-tól 2015-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi lelkésze és tanára. 2013-2015 között széphalmi plébániai kormányzó, és egyúttal oldallagosan ellátja az ófalui plébániát.

 

Gyetván Gábor (2003. augusztus 1. – 2013. július 31.)

 

Gyetván Gábor atya Hatvanban született, 1974. április 30-án. Szentelték Esztergomban 1998. június 20-án. Káplán volt a Budapest-Rózsák terei plébánián 1998 és 2001 között, a Budapest-Városmajori plébánián 2001 és 2003 között. Plébános a Budapest-Széphalmi plébánián 2003. augusztus 1-jétől, oldallagosan ellátva Budapest-Pesthidegkút-Ófalui plébániát. Gábor atya idejében került sor Széphalmon egy teljesen új orgona megépítésére, részben a régi elemek felhasználásával. Az új orgonát dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek megbízásából Esterházy László címzetes prépost, esperes, máriaremetei plébános atya szentelte fel 2008. július 19-én Gábor atyával koncelebrált ünnepi szentmise keretében. Szintén Gábor atya idejében zajlott az ófaluiak nagy vállalkozása, a templom 2008-ban kezdődött felújítása. 2010-ben a homlokzatát újították fel, majd a templom előtti kis teret rendezték. Ezt követte a templombelső felújítása. 2013. augusztus 1-jétől Erdő Péter bíboros úr Gábor atyát felmentette a széphalmi plébánia vezetése és az ófalui Sarlós Boldogasszony plébánia oldallagos ellátása alól, és kinevezte a Budapest-Kispesti Nagyboldogasszony főplébánia plébánosává.

 

Gyimóthy Gábor (2002. augusztus 1. – 2003. augusztus 1.)

Gyimóthy Gábor 1972-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte, teológiát Esztergomban és Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán tanult 1990 és 1997 között. Szentelték Esztergomban 1997-ben. Kápláni szolgálatot teljesített Szentendrén, Rákosszentmihályon és a budapesti Kassai téri Herminamezői Szentlélek Plébánián.  Plébános volt Széphalmon és Pesthidegkút-Ófaluban 2002-ben és 2003-ban. Közben 1998 és 2000 között grafológiát tanult a Grafológiai Intézetben. 2003-ban elhagyta a papi pályát. 2002 és 2005 között a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében mentálhigiénés-szakember képesítést szerzett. 2005-től grafológus tanárként dolgozott Budapesten, a Lukács Oktatási Központban. 2007 és 2010 között részt vett a Pécsi Tudományegyetemen az orvosi és a művészeti kar közös szervezésében működő képzésben, ahol művészet-terapeuta képesítést szerzett. 2002 óta vezet meditációs, önismereti csoportokat. 2013-ban egy egyetemi kollégium igazgatója Budapesten

 

Molnár István (2001. július 31. – 2002. augusztus 1.)

 

Miután Székely János 2001. július 31-től a Központi Szeminárium spirituálisa lett, helyébe Molnár István atya kapott kinevezést széphalmi és ófalui plébánosként. 1968. március 3-án született Budapesten. Mentőápolói szolgálat és 5 évi teológiai tanulmányok után 1997. június 14-én szentelték Esztergomban. Káplánként szolgált a budapesti XIII. kerületi Árpád-házi Szent Margit plébánián. Plébános a széphalmi és pesthidegkút-ófalui plébánián 2001-ben és 2002-ben, a remetekertvárosi Szentlélek plébánián 2002 és 2007 között. 2007-től az Újpesti Szent József plébánia plébánosa.

Új szolgálati helyén, Újpesten a plébánosi munka mellett Molnár István atya kórházlelkészség megszervezését is vállalta. Emellett interaktív műsort szerkesztett és vezetett a Mária Rádióban a rádió működésének kezdete óta „Rafael - Isten gyógyít” címmel. A műsor anyagának felhasználásával könyv is megjelent 2010-ben az MR Mária Rádió Kiadó Kft. gondozásában „Az én békémet adom nektek” címmel, István atya elmélkedéseivel.

 

Bulányi György (1999-2001)

 

Nem tartozott a széphalmi lelkészek közé Bulányi György piarista szerzetes tanár, de több szállal is kötődött Széphalomhoz –Gromon Andráshoz annak Bokor-tagsága révén, majd Székely János atyához, aki misézési lehetőséget biztosított neki Széphalmon, később pedig Kemenes Gábor volt széphalmi plébánoshoz, aki ugyanezt tette Adyligeten. Bulányi György 1919. január 9-én született Budapesten. A Kegyestanítórendi Tanárképző Főiskolán, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–német szakon végzett. 1943-ban szentelték pappá a piarista rendben. Ezután piarista gimnáziumokban tanított. 1945-ben Debrecenben fogott hozzá a Bokor nevű kisközösség szervezéséhez, amelyet a korabeli hatóságok illegális államellenes szervezkedésnek minősítettek, ezért Bulányi Györgyöt 1952-ben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. 1956-ban kiszabadult, és a budapesti belvárosi plébánián lett kisegítő lelkész. 1958-ban ismét letartóztatták, majd szabadulása után, 1960-tól szállítómunkásként dolgozott. A püspöki kar elítélte Bulányi atya tanításait, eltiltotta a nyilvános misézéstől. Az eretnekség vádja alól csak azáltal mentesülhetett, hogy aláírta a II. vatikáni zsinat dokumentumaiból összeállított listát, de a rehabilitáció se sokat változtatott addigi helyzetén, kevés misézési lehetőséget kapott. Székely János atya 1999-ben lehetővé tette, hogy nagyböjt vasárnapjain, majd ősztől kezdve szombatonként szentmisét mutasson be Széphalmon. Bulányi atya 2005-től haláláig a piaristák budapesti rendházában élt. 2010. június 6-án hunyt el.

 

Bognár Lajos  (1999-2002)

 

Amikor Székely János 1999. augusztus 1-jétől, Bognár Lajos ófalui plébános atya saját kérésére történt nyugdíjba vonulása után a széphalmi mellett az ófalui plébánia oldallagos ellátását is megkezdte, Lajos atya segített neki azzal, hogy attól kezdve magára vállalta a széphalmi vasárnap délelőtti miséket. Ezeket 2000-ben, majd 2001-ben és 2002 egy részében is ő mutatta be, már Molnár István atya idejében. 2000 április 20-án, nagycsütörtökön az esti szentmisét, 2001-ben az éjféli misét is ő celebrálta Széphalmon.

Dr. Bognár Lajos 1923. november 17-én született a Győr-Sopron megye győri járásában levő Ásványrárón. 1947-ben szentelték pappá. Első állomáshelye Annavölgy-Sárisápon volt kápláni beosztásban. Közben alkalmilag a zsejkepusztai iskolában is mutatott be szentmisét. Mindszenty bíboros 1947. december 1-jével felmentette sárisápi kápláni tisztsége alól, és kinevezte egyházmegyei szórványlelkésznek Annavölgy székhellyel. Annavölgyből és Ebszőnybányából december 1-jétől külön független helyi káplánságot alakított a bíboros, teljes plébániai jogkörrel. Lajos atya átvette a káplánságot, de szolgálati helyét nemsokára elhagyni kényszerült, mert a bányaigazgatóság visszavette a káplánságnak addig átengedett lakást. A váratlan helyzetre válaszolva Mindszenty bíboros felmentette Lajos atyát addigi tisztsége alól és Nagymarosra helyezte kápláni beosztásba. Nagymarosi szolgálata idején Lajos atya önálló hitoktatóként is működött az ottani állami általános iskolában. 1950. szeptember 12-én letette az előírt lelkészi , 1950. szeptember 13-án pedig a középiskolai hittanári vizsgát. 1951 és 1953 között az Esztergomi Hittudományi Főiskolán, majd a Központi Hittudományi Akadémián folytatta tanulmányait. Ezalatt, 1952-ben a Budapest II. kerületi Újlaki Sarlós Boldogasszony Plébánián kápláni szolgálatot végzett. Ez alól az esztergomi érseki főhatóság 1952. szeptember 1-jétől felmentette és kisegítőnek nevezte ki a budapesti erzsébetvárosi Árpád-házi Szent Erzsébet plébániára, hogy a kötetlenebb időbeosztással zavartalanul befejezhesse felsőfokú tanulmányait. 1952. július 16-án megkapta a II. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottságától a budapesti letelepedési engedélyt. 1953. januárban a harmadik kápláni állást tölti be az erzsébetvárosi plébánián. 1953. szeptember 1-től az angyalföldi Szent László Plébániára kerül kisegítő lelkészi beosztásba. 1955. szeptember 1-jétől Szécsényben kezdi meg kápláni szolgálatát. 1957. szeptember 1-jétől Endrey Mihály püspök, esztergomi delegátus felmenti kápláni tisztsége alól, és megbízza az Esztergomi Hittudományi Főiskolán a pasztorális tantárgy előadásával, majd 1958. február 18-án kinevezi az esztergomi szeminárium gondnokává. Ebben a munkakörben 1961. szeptember 20-ig dolgozik, ezután Tokod-Altáróra nevezik ki lelkésznek. Egyes életrajzírói szerint a Budapest II. kerületi Tárogató utcai Jézus Szíve-kápolnában kisegítő lelkészként Kozma Imre atya segítőtársa, miközben 1983 és 1993 között a fővárosban a Hitoktatási Felügyelőség vezetője. Számos hittankönyv szerzője.  Mindszenty bíboros boldoggáavatási eljárásának egyházmegyei előkészítésében is aktívan közreműködött mint viceposztulátor, 1992-ben és 1993-ban.  1993-tól a Pesthidegkút-Ófalui Sarlós Boldogasszony Plébánia plébánosa. Ottani szolgálata idejében nagy szerepe volt a gercsei romtemplom újjáépítésében és a Kálvária hegyen levő stációk felújításában. 1999. március  3-án kelt levelében betegségére hivatkozva lemondott pesthidegkúti plébánosi tisztségéről, amit a püspök május 14-én írt válaszában jóváhagyott. Ugyanebben az évben a Pesthidegkúti Városrészi Önkormányzat által 1992 októberében megalapított Klebelsberg-díjjal tüntették ki Lajos atyát. 2001-ben „A II. Kerületért Emlékérem” kitüntetésben részesült. Lajos atya 2002. szeptember 17-én hunyt el, 78 esztendős korában. Temetését engesztelő szentmisével együtt október 5-én tartották a gercsei templomban

 

Székely János (1998. augusztus 1. – 2001. július 31.)

 

Székely János 1964. június 7-én született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait az esztergomi Érseki Papnevelő Intézetben, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, és Betlehemben folytatta. 1991. március 2-án szentelték Budapesten. 1991 és 1993 között Érsekvadkerten volt káplán. 1993-tól 1996-ig Rómában, a Pápai Magyar Intézet növendékeként biblikus tanulmányokat folytatott a Pápai Gergely Egyetem mellett működő Biblikus Intézetben, ahol 1995-ben szaklicenciátust szerzett. 1996 és 1998 között plébános-helyettes Budapest-Erzsébetvárosban, a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánián. 1997-ben teológiai doktorátust szerzett a Pázmány Egyetem Hittudományi karán, ettől az évtől ugyanott az Újszövetség Tanszéken egyetemi docens. 1998. augusztus 1-jétől Széphalomra nevezték ki plébánosnak. A plébániát augusztus 17-én vette át Kemenes Gábortól. Beiktatását augusztus 30-án Lambert Zoltán esperes végezte. Széphalmi szolgálatán kívül egyúttal 1999 és 2001 között Ófaluban is plébános volt Székely János atya dr. Bognár Lajos atya saját kérésére történt nyugdíjba vonulását követően. 2001. augusztus 1-jétől a Központi Szeminárium spirituálisa lett.  2004-ben habilitált a Pázmány Egyetemen.  2005-ig a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa. 2005-ben és 2006-ban templomigazgató a budapesti Örökimádás templomigazgatóságon. 2006-ban és 2007-ben az esztergomi Szent Anna plébánia plébánosa. 2006-tól az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára és rektora, a Szent Adalbert Központ főigazgató-helyettese, egyúttal a Szent Adalbert Központ kápolnájának igazgatója, emellett a Magyar Sion főszerkesztője. 2007. augusztus 1-jétől a Társadalmi-Oktatási-Kulturális Szakterület püspöki helynöke. 2007 októbertől a Főegyházmegyei Cursillo lelki vezetője. 2007. november 14-én az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökévé és címzetes febianai püspökké nevezték ki. 2008 októberben megalakult a Cursillo Nemzeti Tanácsa Székely János elnökletével, aki ez után nem sokkal, 2009. február 14-én összehívta az I. Országos Cursillós Ultreyát. A budai ciszterci Szent Imre templomban megtartott találkozóra XVI. Benedek pápa áldását küldte. 2010-ben a Mária Rádió Egyesület Elnökségének felkérésére János atya elvállalta a Mária Rádió védnökségét. 2012-ben „Európai Polgár” díjban részesült romapasztorációs tevékenysége miatt. 2012. augusztus 20. alkalmából pedig a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje állami kitüntetést vehette át az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye oktatási és kulturális tevékenységének összefogásáért, oktatói-nevelői tevékenységéért, valamint az országos cigánypasztoráció megszervezéséért.

 

Kemenes Gábor (1996. június 1. – 1998. július 30.)

 

Kemenes Gábor 1950. június 8-án született Budapesten. Szentelték Esztergomban 1973. június 19-én. Káplánként szolgált Varsányban 1973-ban és 1974-ben, Szécsényben 1974 és 1977 között, a Budapest-Belvárosi Főplébánián 1980-ig, Zuglóban 1980-ban és 1981-ben, 1981 és 1990 között a budapesti VI. kerületi Szent Család Plébánián, 1990-től a kelenföldi Szent Gellért Plébánián, 1993-tól a Budapest-Terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz Plébánián. Széphalmon 1996 és 1998 között volt plébános, azóta a Nagykovácsi Nagyboldogasszony Plébánia plébánosa, egyúttal ellátja az adyligeti Szent István király plébániát. 2000 óta börtönlelkészként is szolgál. Emellett tagja a Regnum Marianum Közösségnek és a Katolikus Hitvédelem és Megújulás lelkiségi mozgalomnak. 2013-ban a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából Kemenes Gábor atya állami kitüntetésben részesült. A börtönpasztorációban végzett munkájáért a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést kapta, amelyet Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere adott át március 14-én a köztársasági elnök megbízásából, a miniszterelnök felterjesztésére.

 

Gromon András (1989. október 1. – 1996. június 1.)

 

Gromon András 1951. június 15-én született Budapesten. Pilisvörösváron nőtt fel. Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte, ott érettségizett 1969-ben. Teológiai tanulmányokat a Budapesti Hittudományi Akadémián folytatott licenciátus megszerzésével. Kutatási témája: biblikum. Káplánként szolgált 1976 és 1981 között Tökölön, Pilisszentivánon, Sárbogárdon, Pomázon. 1981 októberétől fél évig szolgálaton kívül volt felfüggesztve, majd Csabdira helyezték, ahol 1982 és 1989 között plébánosként szolgált. 1989. október 1-jétől dr. Szakos Gyula megyéspüspök a 870/1989. számú rendelkezéssel Széphalomra nevezte ki plébánossá. Az ő idejében épült a templomból nyíló nagy hittanterem, a hitoktatás és a közösségi rendezvények helyszíne. Szintén az ő idejében következett be az addigi legnagyobb változás az egyházközség történetében: az elszakadás a Székesfehérvári Egyházmegyétől és átkerülés az Esztergom-Budapesti főegyházmegye fennhatósága alá, 1993. június 19-én, amikor hatályba lépett a II. János Pál pápa „Hungarorum gens” kezdetű bullájával megfogalmazott új magyarországi egyházmegyei beosztás. Önkéntes lemondás mellett döntött 1996. június 1-jével. Lemondása után átmenetileg „szolgálaton kívüli” státusban volt Gromon András, majd civilként helyezkedett el. Helyébe Kemenes Gábor terézvárosi káplánt nevezték ki Széphalomra.

 

Bódai József (1987-  1989)

 

Székesfehérváron született 1961. október 26-án. Székesfehérváron szentelték 1986. június 24-én. Mint káplán és hitoktató szolgált  Pomázon 1986-1987-ben. Amikor Hofher Józsefet 1987. szeptembertől Széphalomról a Csepel I. plébániára helyezték át, helyébe Bódai Józsefet nevezték ki káplánnak Pesthidegkút-Ófaluba és Széphalomra, aki akkor készült doktorátusára a Központi Szemináriumban. 1989 augusztusban, amikor Miklós József atyát kérésére felmentették széphalmi szolgálata alól, a széphalmiak Bódai József kinevezését kérték plébánosnak, de őt az agárdi plébániára helyezte a püspök, önálló feladatkörrel, és Széphalomra Gromon András került plébánosi beosztásba. Bódai József Agárdon 1989 és 2007 között szolgált plébánosként, ezalatt oldallagosan ellátta Székesfehérvár-Maroshegyet. 2007. augusztus 1-jétől a Székesfehérvár - Vasútvidéki Prohászka - Jó Pásztor plébánia plébánosa volt, 2010-ben és 2011-ben Bicskén volt plébános. 2011-től a sóskúti Kisboldogasszony Plébánia plébánosa, emellett ellátja Pusztazámort, Tárnokot és Tárnokligetet. Püspöki tanácsos: 2002-től. Esperes: 2004 és 2010 között.

 

Hofher József (1986-1987)

 

Budakeszin született 1953-ban. A Hittudományi Akadémián teológiai licenciátusi fokozatot szerzett. Szentelte Szakos Gyula Székesfehérváron 1986. június 24-én. Kisegítő káplán és hitoktató volt Pesthidegkút-Széphalmon 1987 nyarának végéig, ahonnan szeptembertől a Csepeli I. plébániára helyezték. 1992-ben lépett be a jezsuita rendbe. A szegedi szemináriumban novicius, spirituális, 1998 és 2000 között noviciusmester. Szociális munkáját a hajléktalanok között 1997-ben kezdte meg. Berlinben és Münchenben is szerzett ilyen tapasztalatokat. A cigánymissziót 2000-től végzi, először a Miskolc-Sajó menti kistérségben, majd Kispesten, végül Csobánkán. Provinciálisa ajánlatára Erdő Péter bíboros 2004 szeptemberében kinevezte őt a csobánkai Szent Anna Plébánia kormányzójává. Közben részt vesz a Semmelweiss Egyetem Mentálhigiéné Intézetének posztgraduális képzésében. Ezt követően alapítja meg rendtársaival cigányok számára a Szeretet Iskoláját Tápiószecsőn. 2005 óta a jezsuita Párbeszéd Házában cigánypasztorációs műhelyt vezet. A magyar jezsuiták 2006. augusztus 6. és 8. között megtartott évi nagytalálkozóján leteszi örökfogadalmát. 2008-tól a Kispesti Jézus Szíve Plébánia plébánosa. 2008 szeptember 19-én kitüntették a Széchenyí Társaság díjával „a társadalmi igazságosság és a valódi esélyegyenlőség megteremtéséért végzett önfeláldozó szolgálatáért”. 2012-ben március 15. alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesítették, amelyet a köztársasági elnök megbízásából március 13-án vehetett át dr. Réthelyi Miklós minisztertől, Halász János parlamenti államtitkártól és dr. Jávor András közigazgatási államtitkártól a Jezsuita Roma Szakkollégium lelki vezetőjeként végzett kimagasló színvonalú munkájáért. 2015-ben a miskolci Isteni Ige Plébánia plébánosa.

 

Pajor András (1986)

 

Alkalmi kisegítőként Pajor András, a Budapesti Herminamezői Szentlélek Plébánia jelenlegi plébánosa is szolgált Széphalmon, Miklós József atya idejében. Akkor solymári káplánként egy ideig ő mutatta be vasárnap és ünnepnapokon a délelőtt fél 11 órakor kezdődő szentmiséket, ő mondta ezeken a homiliát, és ezen kívül ő tartotta az ifjúsági katekézist és a bibliaórákat.

1958. június 26-án született Budapesten. Esztergomban szentelték 1985. június 15-én. Káplán volt még a Székesfehérvári Egyházmegyéhez tartozóan Solymáron 1985–86-ban, a Budapest-Óbuda főplébánián 1986–89-ben, plébános Mohorán 1989 és 1993 között, majd Budapest-Cinkotán 1993 és 2002 között, egyúttal lelkész is Árpádföldön 1993 és 2002 között. Budapest -Herminamezőn 2002 óta plébános. Az egyetemes keresztény gondolkodás (Universal Christian Thought) magyarországi szervezete, a Keresztény Kulturális Akadémia alapító elnöke. Pajor András íróként is ismert, számos könyve jelent meg, főleg a Korda Kiadó gondozásában, köztük ifjúsági regények is.

 

Miklós József (1986. szeptember 1. – 1989. szeptember 8.)

 

1913. augusztus 5-én született Zólyomban. Székesfehérváron szentelték 1937. június 24-én. Káplán volt Tárnokon 1937 és 1940-között, Székesfehérvár - Vasútvidéken 1940-1942-ben. Adminisztrátorként szolgált Bakonysárkányon  1942 és 1947 között. Hitoktató volt Budafok - Belvárosban 1947 és 1953 között. Lelkész: Sárhatvan - Nagyhörcsökben 1953-1956-ban, Pátyon 1956-1966-ban. Plébános: Száron, 1966-1969-ben. Közben egy évig szolgálaton kívül volt. Ismét káplán Albertfalván, majd lelkész Iváncsán 1969 és 1974 között. Plébános Pesthidegkút-Ófaluban 1974 és 1993 között. Eközben 1986. szeptember 1-jétől széphalmi plébános, és attól kezdve Pesthidegkutat oldallagosan látja el. Aranymiséjét is Széphalmon mutatta be 1987. június 28-án. Amikor 1989. augusztusban egészségi állapotára és korára tekintettel nyugdíjazását kérte, a kérelmet csak részben fogadták el: szeptember 8-án széphalmi szolgálata alól felmentették, de pesthidegkúti plébánosként tovább szolgált. 1977-ben püspöki tanácsossá nevezték ki.  1983-tól kerületi esperes. Elhunyt 1994. január 30-án a székesfehérvári papi otthonban, temetése 1994. február 14-én volt. Temetésén a széphalmiakat küldöttség képviselte.

 

Tarnóczi János (1973. augusztus 1. – 1986. február 22.)

 

Tarnóczi János 1931. január 31-én született Dorogon. Szentelték Székesfehérváron, 1960. június 21-én. Káplán volt Pilisvörösváron 1960 és 1962 között, Ráckevén 1962-63-ban, Kislángon 1963-65-ben, Csepelen 1965-69-ben, Sárbogárdon 1969-70-ben, Tökölön 1970-71-ben, Pomázon 1971-72-ben, Dunaújvárosban 1972-73-ban. Rövid ideig, egy hónapig tartó pusztazámori plébánosi szolgálat után Széphalmon 1973. augusztus 1-jéről haláláig volt plébános. 1985-ben püspöki tanácsossá nevezték ki. Váratlan halálát tüdőembólia okozta 1986. február 22-én. Tarnóczi atya temetése március 3-án volt Esztergomban, bátyja, Tarnóczi Ferenc kesztölci plébános rendezésében. Kívánsága szerint édesapja mellé temették. A szertartást Szakos Gyula akkori megyéspüspök végezte. Széphalomról két különbusszal és sok autóval érkeztek a hívek a temetésre. Tarnóczi atya váratlan halálát követően átmenetileg Miklós József akkori pesthidegkút-ófalui plébános látta el a széphalmi lelkipásztori szolgálatot Pajor András solymári káplán, Hofher József és Bódai József segítségével.

 

Paróczay Sándor  (1954. október 18. – 1973. augusztus 1.)

 

Pödör atya után dr. Paróczay Sándor vette át az önálló széphalmi lelkészség vezetését, az 1650/1954. számú püspöki leirat szerint hivatalosan 1954. október 18-tól, de a lelkészség átadása-átvétele már azt megelőzően megtörtént. Paróczay atya idejében, 1965-ben emelte Shvoy Lajos püspök plébániává az addigi széphalmi lelkészséget.

Paróczay Sándor 1900. november 24-én született a Heves megyei Feldebrőn, 12 gyermekes földműves családban. Ő volt a tizenegyedik gyermek. Az elemi iskolát szülőfalujában, a középiskolát Gyöngyösön, Losoncon és Egerben végezte. 1918. március 15. és december 17. között önkéntes katona volt a Losoncon állomásozó K.u.K. 25. gyalogezredben.  Érettségi vizsgát az Egri Ciszterci Főgimnáziumban tett 1920. június 7-én. Teológiai tanulmányokat az esztergomi Szent István Papnevelő Intézet Hittudományi Főiskoláján végzett. Szentelte Székesfehérváron dr. Prohászka Ottokár megyéspüspök a papnevelő intézet templomában 1925. június 13-án. Káplánként szolgált Sóskúton 1925-ben, Adonyban 1925 és 1928 között, majd ismét Sóskúton 1928 és 1931 között, ezután Pusztaszabolcson 1931 és 1935 között. 1949-ig ugyanott lelkész volt, majd az ottani lelkészség plébániává minősítésével 1954. október 1-jéig ő volt az első beiktatott pusztaszabolcsi plébános. 1931. május 16-án hittudományi doktori címet nyert el a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1943. december 20-án Shvoy Lajos megyéspüspök a 3585/1943. számú leirattal püspöki tanácsossá nevezi ki. 1954. október 18-tól széphalmi lelkész, majd a lelkészség plébánia rangra emelésétől, 1965. február 28-tól plébános – Széphalom első plébánosa.

Széphalmi plébánosi beosztásában nyugdíjazásáig, 1973. augusztus 1-jéig szolgált Paróczay atya. 1978. január 3-án hunyt el a székesfehérvári papi otthonban.

 

Pödör László (1938. május 1. – 1938. szeptember 1.; majd 1947. július 1. – 1954. október 1.)

 

Pödör László 1911. VI. 27-én született Vicán. Székesfehérváron szentelték 1937. VI. 24-én. 1937-től hitoktató volt Albertfalván, 1938-ban néhány hónapig ideiglenesen Pesthidegkút-Széphalmon, majd ismét Albertfalván, 1940-től pedig  Székesfehérváron. A már önálló széphalmi lelkészségen 1947. július 1-jétől 1954. október 1-jéig szolgált, akkor Pusztaszabolcsra helyezték, plébánoshelyettesi beosztásba. 1959-től haláláig pedig Tökölön volt plébános. Elhunyt 1962. VII. 17-én. Pödör László legnagyobb széphalmi tette a templomépítés volt, de ennek szervezésében a Kápolnaépítő Bizottsággal együtt már akkor részt vett, amikor még csak néhány hónapra helyezték ideiglenesen Albertfalváról Széphalomra. Amikor másodszor is Széphalomra került, újra bekapcsolódott a templomépítés szervezésébe és magába az építésbe is, de már az újabb, egyszerűbb tervek megvalósításába.

 

Orbán György (1939. szeptember 1. – 1947. július 1.)

 

Vargha Gábort Orbán György Ercsiből érkezett káplán követte 1939. szeptember 1-jétől – az első olyan lelkész, aki hosszabb ideig maradt Széphalmon. Orbán György 1905. június 11-én született Budapesten. Székesfehérváron szentelték 1935. június 15-én. Mint káplán szolgált Adonyban 1935-től 37-ig, és Ercsiben 1939 szeptember 1-jéig. Attól kezdve 1947. július 1-jéig volt Széphalom hitoktatója és lelkésze. A széphalmin kívül az ófalui és a máriaremetei hitoktatást is ő végezte. Orbán György széphalmi szolgálati idejében, 1946. január 1-jétől szakadt el a széphalmi egyházközség a Pesthidegkút-Ófalui Sarlós Boldogasszony Plébániától, amelynek filiájaként addig hitoktatói („kisegítő”) lelkészség volt, és lett önálló lelkészség (curatia) az 1107/1945. E. H. számú leirat értelmében. Saját külön anyakönyvvezetése ekkor kezdődött. Széphalmi szolgálatát követően Orbán György atyát a püspök 1947. július 1-jétől Ercsibe helyezte, mint „administrator in spiritualibust”. Ercsiből Csókakőre került, ahol 1954-től 1968-ig szolgált, végül Nagykovácsiba 1994-ig. Orbán György 1993-tól már nyugdíjasként látta el Nagykovácsit. 1973-ban a székesfehérvári Egyházmegyei Papi Szenátus tagjává választották a Budai Alsó Esperesi Kerület képviseletében. 1989-ben tiszteletbeli főesperes rangot kapott. Elhunyt 2000. január 4-én. Hamvait a nagykovácsi templomban a szentélyben helyezték el.

 

(Vitéz) Vargha Gábor (1938. november 1. – 1939 szeptember 1.)

 

Vargha Gábor Mosonban született 1911. május 15-én, Vargha Béla mosoni városi főjegyző és nemes Thuróczy Terézia második fiaként. A kőszegi bencés gimnáziumban érettségizett 1929-ben. Teológiai tanulmányait Székesfehérváron végezte, ott is szentelte 1933. szeptember 30-án Shvoy Lajos megyéspüspök. Káplánként és hitoktatóként szolgált Törökbálinton, Budafokon, Ráckevén – és erre az időszakra, 1938-ra és 1939-re esik széphalmi szolgálata is. A püspök 1939. augusztus 8-i, 2233/1939. számú rendelkezésével Vargha Gábort 1939. szeptember 1-jétől széphalmi hitoktató-lelkészi állásától felmentette, és a székesfehérvári felsővárosi Szent Sebestyén plébániára nevezte ki káplánnak. 1939 és 1943 között szolgált ott, mint káplán. Közben 1938-tól tábori főlelkész századosi rangban Székesfehérvár, Debrecen, Szolnok, Jutas tiszti iskoláin. 1943-ban és 44-ben a szovjet fronton volt. Érdemeiért Signum Laudis-szal és az I. osztályú Tűzkereszttel tüntették ki. 1944-ben püspöki tanácsosi rangot kapott. 1944 végén katonai alakulatával elhagyta Magyarországot. Németországban négyhónapos amerikai fogságba került, amelyből 1945. augusztusban szabadult. Attól kezdve magyar menekültügyi lelkipásztor volt Oberpfalzban, és a michelfeldi klarisszák klastromlelkésze. 1946-tól a Vatikán által létesített németországi Kivándorlási Hivatalt vezette Ambergben. Megalapította a Burg Kastl-i magyar cserkészcsapatot, amelynek 1980-ig vezetője volt. Részt vett az 1962 és 1965 között megtartott II. Vatikáni Zsinaton. Harci érdemeiért 1962-ben a Vitézi Rend tagja és főrendtartója lett. 1964-ben pápai kamarási címet kapott. 1983-ban a Pro Piis Meritis rendi kereszttel, 1989 után a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével, 1996-ban pápai prelátus, magisztrális káplán címekkel tüntették ki. Elhunyt a bajorországi Michelfeldben 2000. március 26-án.

 

Farkas Károly (1938. szeptember 1. – 1938. november 1.)

 

A széphalmi kisegítő lelkészségre átmenetileg, 1938. május 1. és 1938. szeptember 1. között kinevezett Pödör László albertfalvai hitoktató helyébe Farkas Károlyt, a Csepel II. plébánia ideiglenes lelkészét nevezték ki hitoktató-lelkésznek. Életrajzi adatait nem ismerjük, széphalmi kinevezéséről is csak Shvoy Lajos akkori székesfehérvári megyéspüspök Reichardt András hidegkúti plébánoshoz 1938. július 30-án írt leveléből tudunk, amelyet a hidegkúti plébániai irattárban őrzünk, mint ahogy azt az 1938. október 20-án kelt levelet is, amelyben a püspöki helynök közli Reichardt András  plébánossal, hogy november 1-jétől Farkas Károlyt felmentik széphalmi hitoktatói szolgálatából, és helyébe Vargha Gábor ráckevei lelkészt nevezik ki.

 

Erdődy (Plihál) Lajos (1937. november 1. – 1938. május 1.)

 

A Pesthidegkút-Ófalui Plébánia fennhatósága alatt működő széphalmi „kisegítő” lelkészséghez kihelyezett első hitoktató-lelkész Plihál (Erdődy) Lajos volt. 1897. február 14-én született Zalaegerszegen. Csepelen szentelték 1924. június 22-én. Még abban az évben kápláni szolgálatot kezdett szintén Csepelen, majd 1925-ben Pázmándon, 1925-től Dunapentelén, 1927-től Csákváron, 1928-tól Budafokon, 1929-től Baracson volt káplán. 1930 és 1937 között hitoktató volt Székesfehérváron, közben 1932-ben kisegítő lelkész, „ideiglenes adminisztrátor” volt Nagyhantoson. 1937-ben Bicskére került, majd még abban az évben, november 1-jétől Pesthidegkút-Széphalmon lett helyi lelkész és hitoktató, miután a Vallás- és Közoktatásügyi  Minisztérium engedélyezte a pesthidegkúti plébánia területére új, önálló hitoktatói állás szervezését. Erdődy Lajos csak rövid ideig tartózkodott Széphalmon, 1937 végén és 1938 első hónapjaiban. 1938. május 1-jétől már Seregélyesen volt plébániai adminisztrátor, végül 1939-től ugyanott plébános. Elhunyt 1941. május 7.-én Seregélyesen.

 

Reichardt András (1922 – 1946. január 1.)

 

Isztimérben született 1888-ban. Középiskolai és teológiai tanulmányait Székesfehérváron végezte. Ugyanott szentelték 1912-ben. Káplán volt Martonvásáron, Rácalmáson, Etyeken, Pilisvörösváron. Közben 1915 és 1918 között tábori lelkészként is teljesített szolgálatot. Mint tábori lelkész szolgálati keresztet és lelkészi érdemérmet kapott.  1919-től Pilisszentivánon volt lelkész, 1922-től 1957-ben történt nyugdíjazásáig Pesthidegkút, és ezen belül 1946. január 1-jéig, a pesthidegkút-ófalui plébániáról leváló, önálló széphalmi lelkészség megalakulásáig a széphalmi közösség plébánosa volt. Reichardt atya Pesthidegkúton a helyi Hitelszövetkezet, a Stefánia Szövetkezet és a Katolikus Legényegylet elnöke és a Levente Egyesület alelnöke is volt. Elhunyt 1970. július 11-én Székesfehérváron.

 

Poós Rezső (1907 – 1921)

 

A széphalmi betelepülés kezdetekor, az 1900-as évek elején az oda költöző katolikusok lelkipásztori szolgálatát a Pesthidegkút- Ófalui Sarlós Boldogasszony plébánia látta el. Ebben az időszakban Poós Rezső és Reichardt András voltak pesthidegkúti plébánosok.

Poós Rezső 1877-ben született Győrben. Szentelték 1900-ban. Káplánként szolgált Budafokon 1907-ig. 1907 és 1921 között Pesthidegkút lelkipásztora volt. 1922-től Budafokon plébános. 1926-ban címzetes apát méltóságot nyert. 1935-ben hunyt el Budafokon.

 

 

 

 

Budapest-Széphalmi Jézus Szíve Plébánia

© Budapest-Széphalmi Plébánia.
Templom: 1028 Budapest, Kossuth Lajos utca 13.
E-mail: plebania.iroda@gmail.com
Telefon: +36 1 275 7623
Bankszámlaszám (megváltozott!):
10700244-73463348-51100005
→ További elérhetőségek...

EKCP-KP-1-2023/4-000098
Egyházi közösségi célú programok támogatása