Lelkipásztoraink
Összeállította: Lipcsey Júlia
Păduraru Iulian – 2015.
augusztus 1. -
Păduraru Iulian 1983-ban
született Moldvában, Dioszin községben. Középiskolai tanulmányait Oneşti
városban végezte. 2002 szeptemberében ösztöndíjat kapott a budapesti Balassi
Intézetbe, ahol magyarnyelvi tanulmányokat folytatott. Sikeres vizsgát követően
az Óbudai Egyetem Rejtő Sándor Karára, könnyűipari mérnöki szakra jelentkezett,
ahová felvételt nyert, de végül az Esztergomi Szemináriumba kérte felvételét,
ahol 2003 szeptemberétől készült a papságra. 2008. május 17-én diakónussá
szentelte dr. Székely János segédpüspök atya. A 2008/09-es tanévben diakónusi
gyakorlaton volt a szentendrei Keresztelő Szent János plébánián. 2009. június
13-án szentelte pappá Erdő Péter bíboros úr. Jelmondatául Izajás szavait
választotta: „Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert Ő kent föl engem.” (Iz 61,1).
Emellett hivatásának gyakorlásában Szent II. János Pál pápa buzdító szavai is
kísérik: „Non abbiate paura!” („Ne féljetek!”). Káplánként szolgált 2009 és
2011 között a kelenföldi Szent Gellért Plébánián, 2011 és 2015 között a kispesti
Nagyboldogasszony Főplébánián. 2013-ban “Reménység Emlékplakett” kitüntetést
kapott a Reménység Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában végzett munkájáért.
2015. augusztus 1-jétől Erdő Péter bíboros úr plébániai kormányzóvá nevezte ki
a széphalmi plébániára, a pesthidegkút-ófalui plébánia oldallagos ellátásával.
Szűcs Balázs (2013. augusztus 1. - 2015. július 31.)
1976. június 15-én született Budapesten. Pappá szentelése 2000. június 17-én volt
Esztergomban. 2000 és 2006 között káplán volt Szentendrén. 2006-tól 2015-ig a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem egyetemi lelkésze és tanára. 2013-2015 között
széphalmi plébániai kormányzó, és egyúttal oldallagosan ellátja az ófalui
plébániát.
Gyetván Gábor (2003. augusztus 1. – 2013. július 31.)
Gyetván Gábor atya Hatvanban
született, 1974. április 30-án. Szentelték Esztergomban 1998. június 20-án. Káplán
volt a Budapest-Rózsák terei plébánián 1998 és 2001 között, a Budapest-Városmajori
plébánián 2001 és 2003 között. Plébános a Budapest-Széphalmi plébánián 2003.
augusztus 1-jétől, oldallagosan ellátva Budapest-Pesthidegkút-Ófalui plébániát.
Gábor atya idejében került sor Széphalmon egy teljesen új orgona megépítésére,
részben a régi elemek felhasználásával. Az
új orgonát dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek
megbízásából Esterházy László címzetes prépost, esperes, máriaremetei plébános
atya szentelte fel 2008. július 19-én Gábor atyával koncelebrált ünnepi
szentmise keretében. Szintén Gábor atya idejében zajlott az ófaluiak nagy
vállalkozása, a templom 2008-ban kezdődött felújítása. 2010-ben a homlokzatát
újították fel, majd a templom előtti kis teret rendezték. Ezt követte a
templombelső felújítása. 2013. augusztus 1-jétől Erdő Péter bíboros úr
Gábor atyát felmentette a széphalmi plébánia vezetése és az ófalui Sarlós
Boldogasszony plébánia oldallagos ellátása alól, és kinevezte a
Budapest-Kispesti Nagyboldogasszony főplébánia plébánosává.
Gyimóthy Gábor (2002. augusztus 1. – 2003. augusztus 1.)
Gyimóthy Gábor 1972-ben született Budapesten.
Középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte, teológiát
Esztergomban és Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi
Karán tanult 1990 és 1997 között. Szentelték Esztergomban 1997-ben. Kápláni
szolgálatot teljesített Szentendrén, Rákosszentmihályon és a budapesti Kassai
téri Herminamezői Szentlélek Plébánián. Plébános volt Széphalmon és Pesthidegkút-Ófaluban
2002-ben és 2003-ban. Közben 1998 és 2000 között grafológiát tanult a
Grafológiai Intézetben. 2003-ban elhagyta a papi pályát. 2002 és 2005 között a
Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében mentálhigiénés-szakember
képesítést szerzett. 2005-től grafológus tanárként dolgozott Budapesten, a
Lukács Oktatási Központban. 2007 és 2010 között részt vett a Pécsi
Tudományegyetemen az orvosi és a művészeti kar közös szervezésében működő
képzésben, ahol művészet-terapeuta képesítést szerzett. 2002 óta vezet
meditációs, önismereti csoportokat. 2013-ban egy egyetemi kollégium igazgatója
Budapesten
Molnár István (2001. július 31. – 2002. augusztus 1.)
Miután Székely János 2001. július
31-től a Központi Szeminárium spirituálisa lett, helyébe Molnár István atya
kapott kinevezést széphalmi és ófalui plébánosként. 1968. március 3-án
született Budapesten. Mentőápolói szolgálat és 5 évi teológiai tanulmányok után
1997. június 14-én szentelték Esztergomban. Káplánként szolgált a budapesti
XIII. kerületi Árpád-házi Szent Margit plébánián. Plébános a széphalmi és
pesthidegkút-ófalui plébánián 2001-ben és 2002-ben, a remetekertvárosi
Szentlélek plébánián 2002 és 2007 között. 2007-től az Újpesti Szent József
plébánia plébánosa.
Új szolgálati helyén, Újpesten a
plébánosi munka mellett Molnár István atya kórházlelkészség megszervezését is
vállalta. Emellett interaktív műsort szerkesztett és vezetett a Mária Rádióban a
rádió működésének kezdete óta „Rafael - Isten gyógyít” címmel. A műsor
anyagának felhasználásával könyv is megjelent 2010-ben az MR Mária Rádió Kiadó
Kft. gondozásában „Az én békémet adom nektek” címmel, István atya
elmélkedéseivel.
Bulányi György (1999-2001)
Nem tartozott a széphalmi
lelkészek közé Bulányi György piarista szerzetes tanár, de több szállal is
kötődött Széphalomhoz –Gromon Andráshoz annak Bokor-tagsága révén, majd Székely
János atyához, aki misézési lehetőséget biztosított neki Széphalmon, később
pedig Kemenes Gábor volt széphalmi plébánoshoz, aki ugyanezt tette Adyligeten. Bulányi
György 1919. január 9-én született Budapesten. A Kegyestanítórendi Tanárképző
Főiskolán, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–német szakon végzett. 1943-ban
szentelték pappá a piarista rendben. Ezután piarista gimnáziumokban tanított.
1945-ben Debrecenben fogott hozzá a Bokor nevű kisközösség szervezéséhez,
amelyet a korabeli hatóságok illegális államellenes szervezkedésnek
minősítettek, ezért Bulányi Györgyöt 1952-ben életfogytig tartó
szabadságvesztésre ítélték. 1956-ban kiszabadult, és a budapesti belvárosi
plébánián lett kisegítő lelkész. 1958-ban ismét letartóztatták, majd
szabadulása után, 1960-tól szállítómunkásként dolgozott. A püspöki kar elítélte
Bulányi atya tanításait, eltiltotta a nyilvános misézéstől. Az eretnekség vádja
alól csak azáltal mentesülhetett, hogy aláírta a II. vatikáni zsinat
dokumentumaiból összeállított listát, de a rehabilitáció se sokat változtatott
addigi helyzetén, kevés misézési lehetőséget kapott. Székely János atya
1999-ben lehetővé tette, hogy nagyböjt vasárnapjain, majd ősztől kezdve
szombatonként szentmisét mutasson be Széphalmon. Bulányi atya 2005-től haláláig
a piaristák budapesti rendházában élt. 2010. június 6-án hunyt el.
Bognár Lajos (1999-2002)
Amikor Székely János 1999.
augusztus 1-jétől, Bognár Lajos ófalui plébános atya saját kérésére történt nyugdíjba
vonulása után a széphalmi mellett az ófalui plébánia oldallagos ellátását is
megkezdte, Lajos atya segített neki azzal, hogy attól kezdve magára vállalta a
széphalmi vasárnap délelőtti miséket. Ezeket 2000-ben, majd 2001-ben és 2002
egy részében is ő mutatta be, már Molnár István atya idejében. 2000 április
20-án, nagycsütörtökön az esti szentmisét, 2001-ben az éjféli misét is ő
celebrálta Széphalmon.
Dr. Bognár Lajos 1923. november 17-én született a
Győr-Sopron megye győri járásában levő Ásványrárón. 1947-ben szentelték pappá.
Első állomáshelye Annavölgy-Sárisápon volt kápláni beosztásban. Közben
alkalmilag a zsejkepusztai iskolában is mutatott be szentmisét. Mindszenty
bíboros 1947. december 1-jével felmentette sárisápi kápláni tisztsége alól, és
kinevezte egyházmegyei szórványlelkésznek Annavölgy székhellyel. Annavölgyből
és Ebszőnybányából december 1-jétől külön független helyi káplánságot alakított
a bíboros, teljes plébániai jogkörrel. Lajos atya átvette a káplánságot, de
szolgálati helyét nemsokára elhagyni kényszerült, mert a bányaigazgatóság
visszavette a káplánságnak addig átengedett lakást. A váratlan helyzetre
válaszolva Mindszenty bíboros felmentette Lajos atyát addigi tisztsége alól és
Nagymarosra helyezte kápláni beosztásba. Nagymarosi szolgálata idején Lajos
atya önálló hitoktatóként is működött az ottani állami általános iskolában.
1950. szeptember 12-én letette az előírt lelkészi , 1950. szeptember 13-án
pedig a középiskolai hittanári vizsgát. 1951 és 1953 között az Esztergomi
Hittudományi Főiskolán, majd a Központi Hittudományi Akadémián folytatta
tanulmányait. Ezalatt, 1952-ben a Budapest II. kerületi Újlaki Sarlós
Boldogasszony Plébánián kápláni szolgálatot végzett. Ez alól az esztergomi
érseki főhatóság 1952. szeptember 1-jétől felmentette és kisegítőnek nevezte ki
a budapesti erzsébetvárosi Árpád-házi Szent Erzsébet plébániára, hogy a
kötetlenebb időbeosztással zavartalanul befejezhesse felsőfokú tanulmányait.
1952. július 16-án megkapta a II. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottságától a
budapesti letelepedési engedélyt. 1953. januárban a harmadik kápláni állást
tölti be az erzsébetvárosi plébánián. 1953. szeptember 1-től az angyalföldi
Szent László Plébániára kerül kisegítő lelkészi beosztásba. 1955. szeptember
1-jétől Szécsényben kezdi meg kápláni szolgálatát. 1957. szeptember 1-jétől
Endrey Mihály püspök, esztergomi delegátus felmenti kápláni tisztsége alól, és
megbízza az Esztergomi Hittudományi Főiskolán a pasztorális tantárgy
előadásával, majd 1958. február 18-án kinevezi az esztergomi szeminárium
gondnokává. Ebben a munkakörben 1961. szeptember 20-ig dolgozik, ezután
Tokod-Altáróra nevezik ki lelkésznek. Egyes életrajzírói szerint a Budapest II.
kerületi Tárogató utcai Jézus Szíve-kápolnában kisegítő lelkészként Kozma Imre
atya segítőtársa, miközben 1983 és 1993 között a fővárosban a Hitoktatási Felügyelőség
vezetője. Számos hittankönyv szerzője. Mindszenty bíboros boldoggáavatási
eljárásának egyházmegyei előkészítésében is aktívan közreműködött mint
viceposztulátor, 1992-ben és 1993-ban. 1993-tól a Pesthidegkút-Ófalui Sarlós
Boldogasszony Plébánia plébánosa. Ottani szolgálata idejében nagy szerepe volt
a gercsei romtemplom újjáépítésében és a Kálvária hegyen levő stációk
felújításában. 1999. március 3-án kelt levelében betegségére hivatkozva
lemondott pesthidegkúti plébánosi tisztségéről, amit a püspök május 14-én írt
válaszában jóváhagyott. Ugyanebben az évben a Pesthidegkúti Városrészi
Önkormányzat által 1992 októberében megalapított Klebelsberg-díjjal tüntették
ki Lajos atyát. 2001-ben „A II. Kerületért Emlékérem” kitüntetésben részesült.
Lajos atya 2002. szeptember 17-én hunyt el, 78 esztendős korában. Temetését
engesztelő szentmisével együtt október 5-én tartották a gercsei templomban
Székely János (1998. augusztus 1. – 2001. július 31.)
Székely János 1964. június 7-én
született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait az esztergomi Érseki Papnevelő
Intézetben, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, és
Betlehemben folytatta. 1991. március 2-án szentelték Budapesten. 1991 és 1993
között Érsekvadkerten volt káplán. 1993-tól 1996-ig Rómában, a Pápai Magyar
Intézet növendékeként biblikus tanulmányokat folytatott a Pápai Gergely Egyetem
mellett működő Biblikus Intézetben, ahol 1995-ben szaklicenciátust szerzett.
1996 és 1998 között plébános-helyettes Budapest-Erzsébetvárosban, a Rózsák
terei Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánián. 1997-ben teológiai doktorátust
szerzett a Pázmány Egyetem Hittudományi karán, ettől az évtől ugyanott az
Újszövetség Tanszéken egyetemi docens. 1998. augusztus 1-jétől Széphalomra
nevezték ki plébánosnak. A plébániát augusztus 17-én vette át Kemenes Gábortól.
Beiktatását augusztus 30-án Lambert Zoltán esperes végezte. Széphalmi
szolgálatán kívül egyúttal 1999 és 2001 között Ófaluban is plébános volt
Székely János atya dr. Bognár Lajos atya saját kérésére történt nyugdíjba
vonulását követően. 2001. augusztus 1-jétől a Központi Szeminárium spirituálisa
lett. 2004-ben habilitált a Pázmány Egyetemen. 2005-ig a Központi Papnevelő
Intézet spirituálisa. 2005-ben és 2006-ban templomigazgató a budapesti
Örökimádás templomigazgatóságon. 2006-ban és 2007-ben az esztergomi Szent Anna
plébánia plébánosa. 2006-tól az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára és
rektora, a Szent Adalbert Központ főigazgató-helyettese, egyúttal a Szent
Adalbert Központ kápolnájának igazgatója, emellett a Magyar Sion
főszerkesztője. 2007. augusztus 1-jétől a Társadalmi-Oktatási-Kulturális
Szakterület püspöki helynöke. 2007 októbertől a Főegyházmegyei Cursillo lelki
vezetője. 2007. november 14-én az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
segédpüspökévé és címzetes febianai püspökké nevezték ki. 2008 októberben
megalakult a Cursillo Nemzeti Tanácsa Székely János elnökletével, aki ez után
nem sokkal, 2009. február 14-én összehívta az I. Országos Cursillós Ultreyát. A
budai ciszterci Szent Imre templomban megtartott találkozóra XVI. Benedek pápa
áldását küldte. 2010-ben a Mária Rádió Egyesület Elnökségének felkérésére János
atya elvállalta a Mária Rádió védnökségét. 2012-ben „Európai Polgár” díjban
részesült romapasztorációs tevékenysége miatt. 2012. augusztus 20. alkalmából
pedig a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje állami kitüntetést vehette át az
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye oktatási és kulturális tevékenységének
összefogásáért, oktatói-nevelői tevékenységéért, valamint az országos
cigánypasztoráció megszervezéséért.
Kemenes Gábor (1996. június 1. – 1998. július 30.)
Kemenes Gábor 1950. június 8-án
született Budapesten. Szentelték Esztergomban 1973. június 19-én. Káplánként
szolgált Varsányban 1973-ban és 1974-ben, Szécsényben 1974 és 1977 között, a
Budapest-Belvárosi Főplébánián 1980-ig, Zuglóban 1980-ban és 1981-ben, 1981 és
1990 között a budapesti VI. kerületi Szent Család Plébánián, 1990-től a kelenföldi
Szent Gellért Plébánián, 1993-tól a Budapest-Terézvárosi Avilai Nagy Szent
Teréz Plébánián. Széphalmon 1996 és 1998 között volt plébános, azóta a
Nagykovácsi Nagyboldogasszony Plébánia plébánosa, egyúttal ellátja az adyligeti
Szent István király plébániát. 2000 óta börtönlelkészként is szolgál. Emellett
tagja a Regnum Marianum Közösségnek és a Katolikus Hitvédelem és Megújulás
lelkiségi mozgalomnak. 2013-ban a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából Kemenes
Gábor atya állami kitüntetésben részesült. A börtönpasztorációban végzett
munkájáért a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt polgári tagozata
kitüntetést kapta, amelyet Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere adott
át március 14-én a köztársasági elnök megbízásából, a miniszterelnök
felterjesztésére.
Gromon András (1989. október 1. – 1996. június 1.)
Gromon András 1951. június 15-én
született Budapesten. Pilisvörösváron nőtt fel. Középiskolai tanulmányait a budapesti
Piarista Gimnáziumban végezte, ott érettségizett 1969-ben. Teológiai
tanulmányokat a Budapesti Hittudományi Akadémián folytatott licenciátus
megszerzésével. Kutatási témája: biblikum. Káplánként szolgált 1976 és 1981
között Tökölön, Pilisszentivánon, Sárbogárdon, Pomázon. 1981 októberétől fél
évig szolgálaton kívül volt felfüggesztve, majd Csabdira helyezték, ahol 1982
és 1989 között plébánosként szolgált. 1989. október 1-jétől dr. Szakos Gyula
megyéspüspök a 870/1989. számú rendelkezéssel Széphalomra nevezte ki
plébánossá. Az ő idejében épült a templomból nyíló nagy hittanterem, a
hitoktatás és a közösségi rendezvények helyszíne. Szintén az ő idejében
következett be az addigi legnagyobb változás az egyházközség történetében: az
elszakadás a Székesfehérvári Egyházmegyétől és átkerülés az Esztergom-Budapesti
főegyházmegye fennhatósága alá, 1993. június 19-én, amikor hatályba lépett a II.
János Pál pápa „Hungarorum gens” kezdetű bullájával megfogalmazott új
magyarországi egyházmegyei beosztás. Önkéntes lemondás mellett döntött 1996.
június 1-jével. Lemondása után átmenetileg „szolgálaton kívüli” státusban volt
Gromon András, majd civilként helyezkedett el. Helyébe Kemenes Gábor
terézvárosi káplánt nevezték ki Széphalomra.
Bódai József (1987- 1989)
Székesfehérváron született 1961.
október 26-án. Székesfehérváron szentelték 1986. június 24-én. Mint káplán és hitoktató
szolgált Pomázon 1986-1987-ben. Amikor Hofher Józsefet 1987. szeptembertől Széphalomról
a Csepel I. plébániára helyezték át, helyébe Bódai Józsefet nevezték ki
káplánnak Pesthidegkút-Ófaluba és Széphalomra, aki akkor készült doktorátusára
a Központi Szemináriumban. 1989 augusztusban, amikor Miklós József atyát
kérésére felmentették széphalmi szolgálata alól, a széphalmiak Bódai József
kinevezését kérték plébánosnak, de őt az agárdi plébániára helyezte a püspök,
önálló feladatkörrel, és Széphalomra Gromon András került plébánosi beosztásba.
Bódai József Agárdon 1989 és 2007 között szolgált plébánosként, ezalatt
oldallagosan ellátta Székesfehérvár-Maroshegyet. 2007. augusztus 1-jétől a
Székesfehérvár - Vasútvidéki Prohászka - Jó Pásztor plébánia plébánosa volt,
2010-ben és 2011-ben Bicskén volt plébános. 2011-től a sóskúti Kisboldogasszony
Plébánia plébánosa, emellett ellátja Pusztazámort, Tárnokot és Tárnokligetet. Püspöki
tanácsos: 2002-től. Esperes: 2004 és 2010 között.
Hofher József (1986-1987)
Budakeszin született 1953-ban. A
Hittudományi Akadémián teológiai licenciátusi fokozatot szerzett. Szentelte
Szakos Gyula Székesfehérváron 1986. június 24-én. Kisegítő káplán és hitoktató volt
Pesthidegkút-Széphalmon 1987 nyarának végéig, ahonnan szeptembertől a Csepeli
I. plébániára helyezték. 1992-ben lépett be a jezsuita rendbe. A szegedi
szemináriumban novicius, spirituális, 1998 és 2000 között noviciusmester.
Szociális munkáját a hajléktalanok között 1997-ben kezdte meg. Berlinben és
Münchenben is szerzett ilyen tapasztalatokat. A cigánymissziót 2000-től végzi,
először a Miskolc-Sajó menti kistérségben, majd Kispesten, végül Csobánkán.
Provinciálisa ajánlatára Erdő Péter bíboros 2004 szeptemberében kinevezte őt a
csobánkai Szent Anna Plébánia kormányzójává. Közben részt vesz a Semmelweiss
Egyetem Mentálhigiéné Intézetének posztgraduális képzésében. Ezt követően
alapítja meg rendtársaival cigányok számára a Szeretet Iskoláját Tápiószecsőn.
2005 óta a jezsuita Párbeszéd Házában cigánypasztorációs műhelyt vezet. A
magyar jezsuiták 2006. augusztus 6. és 8. között megtartott évi
nagytalálkozóján leteszi örökfogadalmát. 2008-tól a Kispesti Jézus Szíve
Plébánia plébánosa. 2008 szeptember 19-én kitüntették a Széchenyí Társaság
díjával „a társadalmi igazságosság és a valódi esélyegyenlőség megteremtéséért
végzett önfeláldozó szolgálatáért”. 2012-ben március 15. alkalmából a Magyar
Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesítették, amelyet a
köztársasági elnök megbízásából március 13-án vehetett át dr. Réthelyi Miklós
minisztertől, Halász János parlamenti államtitkártól és dr. Jávor András
közigazgatási államtitkártól a Jezsuita Roma Szakkollégium lelki vezetőjeként
végzett kimagasló színvonalú munkájáért. 2015-ben a miskolci Isteni Ige
Plébánia plébánosa.
Pajor András (1986)
Alkalmi kisegítőként Pajor
András, a Budapesti Herminamezői Szentlélek Plébánia jelenlegi plébánosa is
szolgált Széphalmon, Miklós József atya idejében. Akkor solymári káplánként egy
ideig ő mutatta be vasárnap és ünnepnapokon a délelőtt fél 11 órakor kezdődő
szentmiséket, ő mondta ezeken a homiliát, és ezen kívül ő tartotta az ifjúsági
katekézist és a bibliaórákat.
1958. június 26-án született
Budapesten. Esztergomban szentelték 1985. június 15-én. Káplán volt még a
Székesfehérvári Egyházmegyéhez tartozóan Solymáron 1985–86-ban, a
Budapest-Óbuda főplébánián 1986–89-ben, plébános Mohorán 1989 és 1993 között,
majd Budapest-Cinkotán 1993 és 2002 között, egyúttal lelkész is Árpádföldön
1993 és 2002 között. Budapest -Herminamezőn 2002 óta plébános. Az egyetemes keresztény
gondolkodás (Universal Christian Thought) magyarországi szervezete, a
Keresztény Kulturális Akadémia alapító elnöke. Pajor András íróként is ismert,
számos könyve jelent meg, főleg a Korda Kiadó gondozásában, köztük ifjúsági
regények is.
Miklós József (1986. szeptember 1. – 1989. szeptember 8.)
1913. augusztus 5-én született
Zólyomban. Székesfehérváron szentelték 1937. június 24-én. Káplán volt Tárnokon
1937 és 1940-között, Székesfehérvár - Vasútvidéken 1940-1942-ben. Adminisztrátorként
szolgált Bakonysárkányon 1942 és 1947 között. Hitoktató volt Budafok -
Belvárosban 1947 és 1953 között. Lelkész: Sárhatvan - Nagyhörcsökben
1953-1956-ban, Pátyon 1956-1966-ban. Plébános: Száron, 1966-1969-ben. Közben
egy évig szolgálaton kívül volt. Ismét káplán Albertfalván, majd lelkész
Iváncsán 1969 és 1974 között. Plébános Pesthidegkút-Ófaluban 1974 és 1993
között. Eközben 1986. szeptember 1-jétől széphalmi plébános, és attól kezdve
Pesthidegkutat oldallagosan látja el. Aranymiséjét is Széphalmon mutatta be
1987. június 28-án. Amikor 1989. augusztusban egészségi állapotára és korára
tekintettel nyugdíjazását kérte, a kérelmet csak részben fogadták el:
szeptember 8-án széphalmi szolgálata alól felmentették, de pesthidegkúti
plébánosként tovább szolgált. 1977-ben püspöki tanácsossá nevezték ki. 1983-tól
kerületi esperes. Elhunyt 1994. január 30-án a székesfehérvári papi otthonban,
temetése 1994. február 14-én volt. Temetésén a széphalmiakat küldöttség
képviselte.
Tarnóczi János (1973. augusztus 1. – 1986. február 22.)
Tarnóczi János 1931. január 31-én
született Dorogon. Szentelték Székesfehérváron, 1960. június 21-én. Káplán volt
Pilisvörösváron 1960 és 1962 között, Ráckevén 1962-63-ban, Kislángon 1963-65-ben,
Csepelen 1965-69-ben, Sárbogárdon 1969-70-ben, Tökölön 1970-71-ben, Pomázon
1971-72-ben, Dunaújvárosban 1972-73-ban. Rövid ideig, egy hónapig tartó
pusztazámori plébánosi szolgálat után Széphalmon 1973. augusztus 1-jéről
haláláig volt plébános. 1985-ben püspöki tanácsossá nevezték ki. Váratlan
halálát tüdőembólia okozta 1986. február 22-én. Tarnóczi atya temetése március
3-án volt Esztergomban, bátyja, Tarnóczi Ferenc kesztölci plébános rendezésében.
Kívánsága szerint édesapja mellé temették. A szertartást Szakos Gyula akkori
megyéspüspök végezte. Széphalomról két különbusszal és sok autóval érkeztek a
hívek a temetésre. Tarnóczi atya váratlan halálát követően átmenetileg Miklós
József akkori pesthidegkút-ófalui plébános látta el a széphalmi lelkipásztori
szolgálatot Pajor András solymári káplán, Hofher József és Bódai József segítségével.
Paróczay Sándor (1954. október 18. – 1973. augusztus 1.)
Pödör atya után dr. Paróczay
Sándor vette át az önálló széphalmi lelkészség vezetését, az 1650/1954. számú
püspöki leirat szerint hivatalosan 1954. október 18-tól, de a lelkészség
átadása-átvétele már azt megelőzően megtörtént. Paróczay atya idejében,
1965-ben emelte Shvoy Lajos püspök plébániává az addigi széphalmi lelkészséget.
Paróczay Sándor 1900. november 24-én
született a Heves megyei Feldebrőn, 12 gyermekes földműves családban. Ő volt a
tizenegyedik gyermek. Az elemi iskolát szülőfalujában, a középiskolát Gyöngyösön,
Losoncon és Egerben végezte. 1918. március 15. és december 17. között önkéntes
katona volt a Losoncon állomásozó K.u.K. 25. gyalogezredben. Érettségi vizsgát
az Egri Ciszterci Főgimnáziumban tett 1920. június 7-én. Teológiai
tanulmányokat az esztergomi Szent István Papnevelő Intézet Hittudományi
Főiskoláján végzett. Szentelte Székesfehérváron dr. Prohászka Ottokár
megyéspüspök a papnevelő intézet templomában 1925. június 13-án. Káplánként
szolgált Sóskúton 1925-ben, Adonyban 1925 és 1928 között, majd ismét Sóskúton
1928 és 1931 között, ezután Pusztaszabolcson 1931 és 1935 között. 1949-ig
ugyanott lelkész volt, majd az ottani lelkészség plébániává minősítésével 1954.
október 1-jéig ő volt az első beiktatott pusztaszabolcsi plébános. 1931. május
16-án hittudományi doktori címet nyert el a budapesti Pázmány Péter
Tudományegyetemen. 1943. december 20-án Shvoy Lajos megyéspüspök a 3585/1943.
számú leirattal püspöki tanácsossá nevezi ki. 1954. október 18-tól széphalmi
lelkész, majd a lelkészség plébánia rangra emelésétől, 1965. február 28-tól
plébános – Széphalom első plébánosa.
Széphalmi plébánosi beosztásában
nyugdíjazásáig, 1973. augusztus 1-jéig szolgált Paróczay atya. 1978. január
3-án hunyt el a székesfehérvári papi otthonban.
Pödör László (1938. május 1. – 1938. szeptember 1.; majd
1947. július 1. – 1954. október 1.)
Pödör László 1911. VI. 27-én született
Vicán. Székesfehérváron szentelték 1937. VI. 24-én. 1937-től hitoktató volt Albertfalván,
1938-ban néhány hónapig ideiglenesen Pesthidegkút-Széphalmon, majd ismét
Albertfalván, 1940-től pedig Székesfehérváron. A már önálló széphalmi
lelkészségen 1947. július 1-jétől 1954. október 1-jéig szolgált, akkor Pusztaszabolcsra
helyezték, plébánoshelyettesi beosztásba. 1959-től haláláig pedig Tökölön volt plébános.
Elhunyt 1962. VII. 17-én. Pödör László legnagyobb széphalmi tette a
templomépítés volt, de ennek szervezésében a Kápolnaépítő Bizottsággal együtt
már akkor részt vett, amikor még csak néhány hónapra helyezték ideiglenesen
Albertfalváról Széphalomra. Amikor másodszor is Széphalomra került, újra
bekapcsolódott a templomépítés szervezésébe és magába az építésbe is, de már az
újabb, egyszerűbb tervek megvalósításába.
Orbán György (1939. szeptember 1. – 1947. július 1.)
Vargha Gábort Orbán György
Ercsiből érkezett káplán követte 1939. szeptember 1-jétől – az első olyan lelkész,
aki hosszabb ideig maradt Széphalmon. Orbán György 1905. június 11-én született
Budapesten. Székesfehérváron szentelték 1935. június 15-én. Mint káplán
szolgált Adonyban 1935-től 37-ig, és Ercsiben 1939 szeptember 1-jéig. Attól
kezdve 1947. július 1-jéig volt Széphalom hitoktatója és lelkésze. A széphalmin
kívül az ófalui és a máriaremetei hitoktatást is ő végezte. Orbán György
széphalmi szolgálati idejében, 1946. január 1-jétől szakadt el a széphalmi egyházközség
a Pesthidegkút-Ófalui Sarlós Boldogasszony Plébániától, amelynek filiájaként
addig hitoktatói („kisegítő”) lelkészség volt, és lett önálló lelkészség
(curatia) az 1107/1945. E. H. számú leirat értelmében. Saját külön
anyakönyvvezetése ekkor kezdődött. Széphalmi szolgálatát követően Orbán György
atyát a püspök 1947. július 1-jétől Ercsibe helyezte, mint „administrator in
spiritualibust”. Ercsiből Csókakőre került, ahol 1954-től 1968-ig szolgált,
végül Nagykovácsiba 1994-ig. Orbán György 1993-tól már nyugdíjasként látta el
Nagykovácsit. 1973-ban a székesfehérvári Egyházmegyei Papi Szenátus tagjává
választották a Budai Alsó Esperesi Kerület képviseletében. 1989-ben
tiszteletbeli főesperes rangot kapott. Elhunyt 2000. január 4-én. Hamvait a
nagykovácsi templomban a szentélyben helyezték el.
(Vitéz) Vargha Gábor (1938. november 1. – 1939 szeptember
1.)
Vargha Gábor Mosonban született
1911. május 15-én, Vargha Béla mosoni városi főjegyző és nemes Thuróczy Terézia
második fiaként. A kőszegi bencés gimnáziumban érettségizett 1929-ben.
Teológiai tanulmányait Székesfehérváron végezte, ott is szentelte 1933. szeptember
30-án Shvoy Lajos megyéspüspök. Káplánként és hitoktatóként szolgált
Törökbálinton, Budafokon, Ráckevén – és erre az időszakra, 1938-ra és 1939-re
esik széphalmi szolgálata is. A püspök 1939. augusztus 8-i, 2233/1939. számú
rendelkezésével Vargha Gábort 1939. szeptember 1-jétől széphalmi hitoktató-lelkészi
állásától felmentette, és a székesfehérvári felsővárosi Szent Sebestyén
plébániára nevezte ki káplánnak. 1939 és 1943 között szolgált ott, mint káplán.
Közben 1938-tól tábori főlelkész századosi rangban Székesfehérvár, Debrecen,
Szolnok, Jutas tiszti iskoláin. 1943-ban és 44-ben a szovjet fronton volt.
Érdemeiért Signum Laudis-szal és az I. osztályú Tűzkereszttel tüntették ki.
1944-ben püspöki tanácsosi rangot kapott. 1944 végén katonai alakulatával
elhagyta Magyarországot. Németországban négyhónapos amerikai fogságba került,
amelyből 1945. augusztusban szabadult. Attól kezdve magyar menekültügyi
lelkipásztor volt Oberpfalzban, és a michelfeldi klarisszák klastromlelkésze.
1946-tól a Vatikán által létesített németországi Kivándorlási Hivatalt vezette
Ambergben. Megalapította a Burg Kastl-i magyar cserkészcsapatot, amelynek
1980-ig vezetője volt. Részt vett az 1962 és 1965 között megtartott II. Vatikáni
Zsinaton. Harci érdemeiért 1962-ben a Vitézi Rend tagja és főrendtartója lett.
1964-ben pápai kamarási címet kapott. 1983-ban a Pro Piis Meritis rendi
kereszttel, 1989 után a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével,
1996-ban pápai prelátus, magisztrális káplán címekkel tüntették ki. Elhunyt a
bajorországi Michelfeldben 2000. március 26-án.
Farkas Károly (1938. szeptember 1. – 1938. november 1.)
A széphalmi kisegítő lelkészségre
átmenetileg, 1938. május 1. és 1938. szeptember 1. között kinevezett Pödör
László albertfalvai hitoktató helyébe Farkas Károlyt, a Csepel II. plébánia
ideiglenes lelkészét nevezték ki hitoktató-lelkésznek. Életrajzi adatait nem
ismerjük, széphalmi kinevezéséről is csak Shvoy Lajos akkori székesfehérvári
megyéspüspök Reichardt András hidegkúti plébánoshoz 1938. július 30-án írt
leveléből tudunk, amelyet a hidegkúti plébániai irattárban őrzünk, mint ahogy
azt az 1938. október 20-án kelt levelet is, amelyben a püspöki helynök közli
Reichardt András plébánossal, hogy november 1-jétől Farkas Károlyt felmentik
széphalmi hitoktatói szolgálatából, és helyébe Vargha Gábor ráckevei lelkészt
nevezik ki.
Erdődy (Plihál) Lajos (1937. november 1. – 1938. május
1.)
A Pesthidegkút-Ófalui Plébánia
fennhatósága alatt működő széphalmi „kisegítő” lelkészséghez kihelyezett első
hitoktató-lelkész Plihál (Erdődy) Lajos volt. 1897. február 14-én született
Zalaegerszegen. Csepelen szentelték 1924. június 22-én. Még abban az évben
kápláni szolgálatot kezdett szintén Csepelen, majd 1925-ben Pázmándon, 1925-től
Dunapentelén, 1927-től Csákváron, 1928-tól Budafokon, 1929-től Baracson volt
káplán. 1930 és 1937 között hitoktató volt Székesfehérváron, közben 1932-ben
kisegítő lelkész, „ideiglenes adminisztrátor” volt Nagyhantoson. 1937-ben
Bicskére került, majd még abban az évben, november 1-jétől
Pesthidegkút-Széphalmon lett helyi lelkész és hitoktató, miután a Vallás- és
Közoktatásügyi Minisztérium engedélyezte a pesthidegkúti plébánia területére
új, önálló hitoktatói állás szervezését. Erdődy Lajos csak rövid ideig
tartózkodott Széphalmon, 1937 végén és 1938 első hónapjaiban. 1938. május
1-jétől már Seregélyesen volt plébániai adminisztrátor, végül 1939-től
ugyanott plébános. Elhunyt 1941. május 7.-én Seregélyesen.
Reichardt András (1922 – 1946. január 1.)
Isztimérben született 1888-ban.
Középiskolai és teológiai tanulmányait Székesfehérváron végezte. Ugyanott
szentelték 1912-ben. Káplán volt Martonvásáron, Rácalmáson, Etyeken,
Pilisvörösváron. Közben 1915 és 1918 között tábori lelkészként is teljesített
szolgálatot. Mint tábori lelkész szolgálati keresztet és lelkészi érdemérmet
kapott. 1919-től Pilisszentivánon volt lelkész, 1922-től 1957-ben történt
nyugdíjazásáig Pesthidegkút, és ezen belül 1946. január 1-jéig, a
pesthidegkút-ófalui plébániáról leváló, önálló széphalmi lelkészség
megalakulásáig a széphalmi közösség plébánosa volt. Reichardt atya
Pesthidegkúton a helyi Hitelszövetkezet, a Stefánia Szövetkezet és a Katolikus
Legényegylet elnöke és a Levente Egyesület alelnöke is volt. Elhunyt 1970.
július 11-én Székesfehérváron.
Poós Rezső (1907 – 1921)
A széphalmi betelepülés
kezdetekor, az 1900-as évek elején az oda költöző katolikusok lelkipásztori
szolgálatát a Pesthidegkút- Ófalui Sarlós Boldogasszony plébánia látta el.
Ebben az időszakban Poós Rezső és Reichardt András voltak pesthidegkúti
plébánosok.
Poós Rezső 1877-ben született
Győrben. Szentelték 1900-ban. Káplánként szolgált Budafokon 1907-ig. 1907 és
1921 között Pesthidegkút lelkipásztora volt. 1922-től Budafokon plébános.
1926-ban címzetes apát méltóságot nyert. 1935-ben hunyt el Budafokon.